Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 13. (1975)

Lénárt Andor: Az egri céhek és a magisztrátus a 18–19. század fordulóján

A fazekas mestereknek egy 1819-ben kelt leveléből tudjuk, hogy „egyenlő akarattal magukat arra bírták", hogy a királytól kiváltják az új privilégiumlevelüket és Egerben új fazekas céhet állítanak fel. Megkérték a vármegyét, hogy eszközölje ki részükre az artikulusok megnyerését. — A céhlevél elkészült; értesítés jött, hogy váltsák ki azt a helytartótanácstól. Összeadtak 130 forintot azonnal és felküldtek, de 70 forinttal adósok maradtak. E 70 forint összeadása azonban nehezen ment, mert hátralékos társaik nem akartak fizetni. Kérték a mesterek, hogy idézze a tanács maga elé őket, és vegye rá a hátralékosokat, hogy az adósságukat minél előbb rendezzék, fizessék ki. Arra is kérték a tanácsot, hogy Nyári Mihály fazekas mester ügyét a céh jóhíre érdekében tegye rendbe. Amikor a céh artikulusaiért folyamodtak, az első alispán (Déva Ványai Halasy Károly) azt parancsolta, hogy addig is, amíg azok jóváhagyva vissza nem érkeznek, csináltassanak egy bizonyos formájú kuntsaftot, s a távozó legényt azzal bocsájtsák el. („... megvizsgálván jószemesen, nem okozott-é a legény kárt valakinek: hová való születés legyen, és más kívántoknak bé írássá mellett adasson ki petsét alatt a Consaft." Nyári Mihály a nála most is található miskolci kuntschafttal bocsájtotta el a legényeket (figyelmeztetés ellenére is), „a maga hatalmával". — A miskolci kuntschaftokát vegye el tőle a tanács, intse meg a dolgáról, s ha a szükség úgy hozná magával, törvényesen büntesse meg; s a továbbiakban csak a céh adhasson elbocsájtó írást a távozó legényeknek. — A beadványt Eodor János céhmester, Somodi Ignác és Hermetz József mesterek írták alá. A beadvány alján szerepel a fizetni nem akaró mesterek neve is: Nyári Mihály, Csajka János, Kaszony István és Hebellák Eerenc. — Az ügy elintézésére Ribosi András tanácsbeli urat küldték ki, kinevezvén őt egyúttal a céhhez comissariusnak is.

16 Még mielőtt új privilégiumlevelüket megkapták volna, régi „szabadságuk" 8. cikkelyére, és a városi tanácshoz 1798-ban küldött folyamodványukra hivatkozva kértek intézkedést a fazekasok. A vidéki fazekasok ugyanis az országos vásárokon kívül is, majdnem minden hetivásáron megjelentek szekereken hozott cserepeikkel, olyanokkal, amelyeket ők is meg tudnak csinálni, s velük nemcsak a helybelieket, de a környéket is el tudják látni. — Kérésüknek nem lett foganatja. Sőt. Nemcsak a más vidékről jött fazekasok, de a helybeli kofák is szabadon árulhatták már a piacon a vásárolt fazekas árut. Mészáros Ignác és néhány szabó mester vett egy szekérre való edényt, és azt naponként árulták az egri piacon. Amikor a fazekasok ezt jelentették a tanácsnak, az nemhogy nem állt melléjük, de a mesterek által jogtalan árulás miatt lefoglalt edényeket is visszaadta a kofálkodó szabó mestereknek. — Engedélyt adott a magisztrátus a szabad árusításra az idegeneknek is. Hiába van benne az új privilégium 39. cikkelyében, hogy minden idegen árulása tilos, a tanácson kívül a földesuraságok is megengedték az egri fazekasokéhoz hasonló edények árusítását. — A fazekasok a megye első alispánját kérték, hogy a megye hatalmával hagyja meg a városnak, hogy ne engedje az idevaló egrieknek nyereségre megvenni, és idegeneknek az országos vásárokon kívül az ő edényükhöz hasonlót behozni, azt árulni („valamint más mesterségekben)", mert „... az nyert Privilégiumunk Czikkelyeinek foglalattyaitul el nem állunk". Az első alispán az Egerben 1820. december 14-én tartott gyűlésén ismertette a kisebb megyegyűlés határozatát, mely szerint a folyamodók kérését a megye elutasította. Mert a fazekasok ezzel a kéréssel a cserépedények megdrágítását érnék el. Megengedi a megye, hogy a vidékiek is szabadon hozhatják és árulhatják áruikat az egri piacon ; „. . . a Helybeli lakosok szükségeikre megkívántató elég cserép edényeket a kofák, úgy más mester emberek is kereskedés végett a Vidéki Fazekasoktól 158