Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 13. (1975)

Katona Imre: Válasz Soós Imre lektori véleményére

mindig magukkal vitték, akárhová vetette őket jobbsorsuk vagy az üldöztetés. Amikor 1621 után Morvaországból Magyarországra, a Felvidékre, majd Erdélybe kerültek, a krónikát, mint a gyülekezet féltve őrzött kincsét, hozták magukkal. Tudjuk, hogy a XVIII. század közepén, amikor az alvincieket erőszakosan katolizálták, egyrészük a Havasföldre, onnan a Krímbe, majd Amerikába, illetve Kanadába vándorolt. A krónika jelenleg Amerikában van, ahol 1943-ban nyomtatásban is kiadták. A kötet 612 folio-lapot tartalmaz a XVII. század szokásos kötésével. A kódexet általában Nagy Krónikának nevezik. Ebben a krónikában az anabaptisták minden jelentősebb eseménye megtalálható, a közösség egyes funkcionáriusainak halála ugyanúgy, mint vándorlásaik iránya, helye. Arra azonban egyetlen adat, vagy utalás sincs, hogy anabaptisták hódoltsági területen is letelepedtek volna. Ezért eddig egyetlen kutató sem gondolt arra, hogy hódoltsági területen keresse az anabaptisták nyomait. Az egri példa azért is figyelemreméltó, mert olyan területre irányítja a kutatók figyelmét, melyre eladdig senki nem gondolt. Végezetül csupán arra kérem Soós Imrét, hogy közlésre kerülő lektori jelentésében próbáljon néhány olyan kutatót említeni — az egri történetírókon kívül —, akik az új keresztény — anabaptista azonosságot vitatták. 10* 147