Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 13. (1975)

Soós Imre: Lektori vélemény Katona Imre: A habánok Egerben című tanulmányáról

Basának özvegye, újkeresztény, de olim Christiana, egykor keresztény volt. 1689. jan. Szabó Demeter és Anna újk., Habib Bulyok Basa özvegye 1689. máj. újkeresztény menyasszony, olim Christiana Prokoláb István újk. és Bej leánya Fekete János újk. és jegyese özv. Kuli Besliáné újk. Török Ferenc és özv. Juszup Basáné újk. Török Jakab és Bado Száva nevű rác özvegye újk. 1690. Török István és özv. Hacyné újk. lánya 1690. Horvát István újk. és Magyar Amhet újk. lánya 1690. Deák Ferenc és Kadia újk. lánya 1691. Belényesi somoskői császári hajdú és Amhet aga hollókői özvegye Lakatos Mihály török cigány újk. és Erzsébet, akit török férje elbocsátott Horváth Pál és Murko Basa özvegye újk. Szécsényi István újk. és Oszmán Oda Basa török újk. lánya 1692 Rácz Márton rác és Anna újk. lány Temesvárról Fehér András és Vajas András újk. özvegye 1694. Pattantyús András és Feledi Ers. Zs. újk. Musztafa Hacy lánya Az olim Christianus — egykor keresztény — eredet ismételt emlegetése arra figyelmeztet, amire az átadási pontok és a jezsuita háztörténet több közlése is utal: az Egerben visszamaradt törökök egy része eredetileg keresztény családból született, magyar családneve is volt, de katolikus pap hiányában, meg a török szorításában török vallási szokásokat vett fel, de mihelyt a török távozott, az első alkalommal — 1687 dec. 17 —18-án, Palástinál — megkeresztelkedett, most már használhatta régi magyar családnevét is. Egri, váradi, hatvani, temesvári, budai, szarvaskői török új keresztények léptek itt házasságra. Látható, hogy a többi török végvárban is voltak újkeresztények, török nevúek. Ezek is mind habánok lettek volna ? Ha az újkeresztény megjelölés Egerben habánt jelent, akkor Katona Imre minősítse habánnak a Budán, Váradon, Hatvanban, Temesváron, az összes magyarországi török végvában visszamaradt újkeresztényt, sőt ajánlatos volna habánnak minősíteni Mostar, Karamanli, Belgrád szülötteit, hiszen ezek is új keresztények voltak, amikor Egerből házasodtak, itteni újkereszténnyel. A XVII. század vége Eger történetének egyik legizgalmasabb, legtöbbet kutatott szakasza. A sokévtizedes, igazán széleskörű kutatás egyetlen habánadatot nem tudott feltárni. Miért? Mert Egerben nem voltak habánok. Az a 44 magyarnevű újkeresztény, akit az 1690. évi Primaria Conscriptio-ban feltüntetett magyar családneve miatt Katona Imre habánnak vél, a fentebb felsorakoztatott bizonyítékok tanúsága szerint nem habán volt, hanem vagy született mohamedán, vagy eltörökösödött magyar, olim Christianus, Eger törökkori magyarságának egyegy megszemélyesítője. Evlia Cselebi 1664 körüli tudósítása szerint Eger lakosságának egyharmadát a magyar ráják tették ki, ezek szerinte még ekkor is „szépen beszélnek magyarul". Magyar családnevük — a mohamedán vallási szokások és török név felvétele után is — ismeretes volt nemcsak önmaguk előtt, hanem környezetük előtt is. Magától értetődően újították fel régi magyar nevük használatát, amikor a török távoztával új keresztényekké lettek. Az a körülmény, hogy a Primaria Conscriptio nem közli török nevüket a magyar mellett, még nem bizonyítja habán-származásukat. Katona Imre dolgozata sok tanulságos értesülést közöl általában a habánokról. Célszerű és hasznos volna sok fáradsággal összegyűjtött adatait az Évkönyv olvasóinak tudomására hozni. De ezt vitacikk gyanánt tegye. Mindenekelőtt a cím 141