Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 13. (1975)
Katona Imre: A habánok Egerben
konstatálható jelenség, hogy soraik között számos olyannal találkozhatunk, akik előzőleg mohamedánok voltak. Az anabaptisták tanításaiban a törököknek megkülönböztetett szerepük van. Bár a török szerintük is antikrisztus-hívő, néhány chiliaszta anabaptista próféciáiban mégis ők azok, akik az Úr megbízatásából egy döntő csatában az antikrisztus birodalmát megsemmisítik. Ennek tulajdonítható-e a törökök és a köztük kialakult szimpátia, vagy „az ellenségem ellensége szövetségesem" elvnek, nehéz lenne eldönteni. Tény, hogy a török hódoltság alatt Egerben az anabaptisták nemcsak békében élhettek, hanem még a törökök is beálltak soraik közé. Az Országos Levéltár török névjegyzékének csupán néhány tétele azonosítható kétségtelen bizonyossággal. Ebből úgy tűnik, hogy az Egerben maradt törökök, mohamedánok az 1690-es összeírásban már szinte kivétel nélkül neo Christianusként — tehát mint anabaptisták — szerepelnek. A török névjegyzékben egyetlen vezetéknév — bizonyos Furullya — szerepel, mely a későbbiekben is változatlanul megtalálható forrásainkban. A Eurullya-név tagadhatatlanul magyar eredetű, viselője magyarból lett janicsárrá. Egyébként is, e törökök részben magyar, részben délszláv származásúak. A keresztnév-adás az anabaptistáknál szokásos módon és formában ment végbe. Pap Dávid mohamedán neve Musztafa volt, tehát szó sincs arról, hogy az átkeresztelkedett mohamedán nevének megfelelőjét választotta volna. Miként azonban a mohamedánok, úgy az anabaptisták is szerették és gyakran alkalmaztak bibliai, különösen ótestamentumi neveket. Névadáskor a János Jelenések Könyvéhez is szívesen fordultak példáért. A Mihály és János névhez — amellett, hogy e korban országosan is leginkább használt névnek számított, — az anabaptisták nem ezért ragaszkodtak, mert — mint Sugár írja — „a városi plébánia védőszentje Szent Mihály, s az egri püspöki egyház megyének (amelynek katedrálisa a plébániatemplom) védőszentje Szent János", hanem mert Jánosnak és Mihály arkangyalnak kiemelkedő szerep jut az Apokalypsis vízióiban. A Eerenc sem azért gyakori, mivel a törökök térítésében jelentős szerepet játszó ferencrendi szerzeteseknél e név másoknál közkedveltebb, hanem anabaptista hagyományaiból. Ugyanez áll az István névre is. Az egri anabaptisták névadásában éles különbséget kell tennünk az anabaptista szülők és a plébánia anyakönyvekben szereplő katolikussá keresztelt gyermekeik között. A szülők neve (miután új keresztényként szerepelnek) anabaptizálással, felnőtt-keresztségben alakult ki, gyermekeiké pedig már katolikus ritus szerint, a katolicizmus előírásainak és gyakorlatának megfelelően. Itt említjük meg, hogy az egri plébánia keresztelési anyakönyveiben már 1687-től találkozhatunk újkeresztény szülők gyermekeivel. Ezt csak egyféleként magyarázhatjuk. Miként a felvidéki és az erdélyi, úgy az egri anabaptisták erőszakos megtérítésének is a csecsemők katolikus pap által történő megkeresztelése volt az első fázisa. Az egri anyakönyvek is már e rendelet hatását tükrözik. Tehát annak ellenére, hogy bizonyos lojalitást is tapasztalhatunk Egerben az anabaptistákkal szemben 1687 után, erőszakostérítésük már megkezdődött. Eger 1690-es összeírásában mindenütt pontosan feltüntették, hogy ki az. újkeresztény, ill. neo Christianus. Miután ebben csak a ház- és telek-tulajdonosokat írják össze, számos olyan újkeresztény van a városban, akiknek számbavétele az ellenreformációs apparátus beindítása miatt okvetlenül szükséges. Ezért a városban letelepült anabaptistákról külön összeírást készítenek. Ez az összeírás évszám nélküli, de keletkezésének körülményeiről pontosan tudjuk, hogy az 1690-es évek elején, nem sokkal 1690 után készülhetett. Az összeírásban Nősz vaj Eerenc is megtalálható, aki pedig — miként pontosan tudjuk — 1697-ben Noszvajon meghalt. Tehát az összeírásnak mindenképpen az 1697 előtti évek valamelyikében m
