Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 13. (1975)

Katona Imre: A habánok Egerben

névvel, ahol ilyenek éltek és tevékenykedtek. Több ilyen terület volt Magyarországon a XVI—XVIII. században. Az anabaptisták klasszikus fészkének a Felvidéket tekintették, ahol már a XVI. század elején is éltek hosszabb-rövidebb ideig anabaptisták. Az 1500-as évek közepén, második felében már számos anabaptistával találkozhatunk a Nádasdyak nyugat-magyarországi birtokain. Ezek az anabaptisták 1562-ig, Nádasdy Tamás haláláig találhatók Nyugat-Magyarországon. 1562 után már ismét nem találkozhatunk velük Nyugat-Magyarországon, sem az ország más területein. Úgy látszik, főuraink nem tudták vállalni azt a kockázatot, melyet az anabaptisták támogatása és letelepítése jelentett. Ez érthető is, hiszen a XVI. század közepén egyre több és szigorúbb tiltórendelet jelenik meg, ami viszont azt bizonyítja, hogy egyre nőtt az anabaptizmus veszélyessége, politikai és társadalmi befolyása Magyarországon. A XVII. század elején — főleg a fehérhegyi csata után — már tömegesen érkeznek anabaptisták Morvaországból Magyarországra és nemcsak az északi Felvidékre, hanem a Dunántúlra és Erdélybe is. A dunántúli és erdélyi telepítéseken kívül még figyelemre méltó anabaptista telep alakult ki 1645-ben a Rákócziak sárospataki birtokán. E letelepült anabaptistákról nemcsak a földesúri levéltárak dokumentumai tanúskodnak, hanem az anabaptista krónikák is. Az ún. Nagy Krónikán kívül, mely főleg e telepítések indítékaival és keletkezésük körülményeivel foglalkozik, több ehhez nem, vagy csak alig kapcsolható, kisebb krónika is említést tesz róluk. Elég, ha a budapesti egyetemi könyvtár ún. Rákóczi-kódexére gondolunk. Az egri anabaptistákkal nem találkozhatunk az anabaptista krónikákban, sőt eddig még a városi és országos levéltár dokumentumai között sem. Ennek okaival külön foglalkozunk egy másik, e tárgyú dolgozatunkban. Az egri anabaptisták a szétvert hadseregre emlékeztetnek. A felvidéki, dunántúli, erdélyi és sárospataki anabaptisták is kollektívában, külön elkerített faluvagy városrészben, gettószerűen laktak. Telepüket hatalmas kőfal választotta el a külvilágtól. Telepük békéjére és biztonságára külön e célra tartott kapusok ügyeltek, éjjel pedig külön cirkálót (őrszemet) tartottak a telep Őrzésére. Az egri anabaptisták — mint ezt az 1690. évi összeírásuk bizonyítja — a város különböző pontjain laktak.

11 Nagy részük a vár alatt, a mai városház körül, mások pedig a város más-más pontján. Már önmagában az is feltűnő, hogy telepüket nem kerítették be, s nem külön, általuk épített házakban laktak, hanem a házat is úgy bocsátotta rendelkezésükre a földesúr. Tulajdonképpen ezekből következtethetünk arra, hogy eredeti hadrendüket feladva telepedtek le Egerben. Miután szinte teljesen magyar vezetéknévvel szerepelnek az 1690-es és az ekkoriban készült más összeírásokban, arra gondolhatunk, hogy Egerben történt letelepedésüknek jóval a vár 1687. évi feladása előtt kellett végbemennie. Néhány új keresztényről a nevén kívül más érdekes adatot is megtudhatunk az egri jezsuiták évkönyvéből. Ezek közül olyanokra emlékeztetünk, melyekből támpontot nyerhetünk arra vonatkozóan, mióta élnek új keresztények Egerben és letelepedésük mikorra tehető. Ezek és más meggondolások alapján az anabaptisták egri letelepedését 1673. és 1682. közé tehetjük. Magyarországon sok helyen éltek anabaptisták a XVII. század második felében. Eletük ekkoriban sehol sem volt kisebb-nagyobb zökkenőktől, zaklatásoktól, török-tatár támadásoktól mentes, a Felvidéken és Erdélyben viszont ekkor még vallásukat szabadon gyakorolhatták. Erőszakos katolizálásukra csak Mária Terézia uralkodása alatt, a két helyen szinte egyidőben, a XVIII. század közepén kerül sor. Ezzel szemben Nyugat-Magyarországon és Sárospatakon már a XVIII. század 50-es, 60-as éveiben megindult az anabaptisták erőszakos térítése a jezsuiták, ill. a katolizált földesúr által.

12 Nyugat-Magyarországon a földesúr Battyhány Ádám 128