Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 11.-12. (1973-1974)

Kissné Korompai Bernadette: Nagytálya középkori (XIII–XVI. századi) templomának belsejében feltárt embertani anyag elemzése

Kissnê Коготраг Bernadette NAGYTÁLYA KÖZÉPKORI (XIII.-XVI. SZÁZADI) TEMPLOMÁNAK BELSEJÉBEN FELTÁRT EMBERTANI ANYAG ELEMZÉSE Az egri Dobó István Vármúzeum megbízásából Kovács Béla régész 1967—68Ъап leletmentő ásatást végzett Nagytálya község határában. Az ásatás célja a középkori falu temploma kiterjedésének, építéstörténetének tisztázása volt. Az ásatás eredményeit Kovács Béla dolgozta fel. (13) Eszerint a templomot többször -átépítették, illetve bővítették. A legkorábbi — szórványként előkerült — pénzlelet szerint az első templom a XIII. század utolsó harmadában már állt. A második •építési periódus időpontja a XIV. század első fele lehetett. A legnagyobb, harmadik átépítés időpontja a XV. század első felére tehető. A templom teljes pusztulása a XVI. század utolsó harmadára esik, amely időpontot ismert történelmi adatokon kívül pénzlelet is bizonyít. Az ásatás során a templombelsőben 206 sírt tártak fel, ebből 147 sír embertani anyaga került az egri Dobó István Vármúzeum embertani gyűjteményébe. Ez a csontanyag 150 tételnek felel meg, mert a régész három ízben (a 3., 99. és 101. síroknál) „a", illetve „b" jelöléssel különítette el az együtt eltemetett vázakat. Sajnálatos módon a további 59 sír rendkívül hiányos és bolygatott lévén, nem került begyűjtésre. A régész helyszínen felvett adatai szerint a be nem gyűjtött anyag a következő összetételű volt: 45 esetben felnőtt vázra utaló töredékek, 10 esetben Infans I—II. korú váz töredékei, a további 4 esetben csecsemővázak nyomai voltak észlelhetők. A rendkívül kevés adat nem engedte meg, hogy ít demográfiai értékelés során figyelemmel legyünk a be nem gyűjtött anyagra. Mint a temetőtérképen látható, a feltárt terület K-i felében a kotrógép mintegy •8 m széles és 50 m hosszú árkot nyitott. Ettől eltekintve a templombelső régészetileg teljesen feltárt, a begyűjtött embertani anyagot tekintve a feltártság 70%-os. A vizsgált sorozatban nem szerepel az osszáriumgödör anyaga. Az innen begyűjtött 3 darab calvariumot önkényesen szórvány 1., 2., illetve 3. jelöléssel láttuk el és adatait külön közöljük. A feldolgozás során tehát 150 egyén antropológiai anyaga állt rendelkezésre. A csontanyag megtartási állapota az esetek 70—80%-ában töredékes, mennyiségében hiányos, így csak részleges méréselemzésre alkalmas. A metrikus feldolgozás során mégis teljességre törekedtünk, az összes felvehető koponya- és vázcsontméreteket feldolgoztuk. A templombelső sírjainál nemek szerinti, a területen belül megfigyelhető csoportosítás nincs, a nemek eloszlása egyenletesnek mondható. A sorozaton belül relatív kronológiai differenciálás nem volt lehetséges. Az Árpád-kori sírok száma mindenesetre kevés, mert a későbbi temetkezések ezeket bolygatták meg. (13) Az embertani anyag túlnyomórészt a XIV — XV. századra datálható a mellékletek •alapján. 75