Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 11.-12. (1973-1974)
Szabó János Győző: Árpád-kori falu és temetője Sarud határában I.
A XVIII. században Sarud a középkori helyén éledt újjá, s ezért a régi határait megtartotta, kelet felé is. Ez több, mint feltevés; sok más falunál bizonyítható azonosságokra gondol va. l58a Mármost a hídvégi püspöki uradalom Sartori-féle térképén világosan leolvasható, hogy Sarudot a Bábere csak a lelőhelyünktől délre rövid szakaszon határolta ; ezután a Kis-Tisza felé a községhatár átfut a Bábere balparti mocsaraihoz és a mai Laskó nyomvonalán a tiszahalászi révig vezetett. Szerintünk alig lehet kétséges, hogy Magyarád és Sarud a Kis-Tisza révjénél a középkorban is egymással határos volt. Ezt a megállapítást Tiszahalász határainak az ismerete alátámasztja. Tiszahalász XVIII—XIX. századi határai Sarud, Poroszló és Örvény felé kétségtelenül azon a nyomvonalon futottak, mint a késői középkorban. Sarud felé a Kis-Morotvából induló Balázs-fok mentén a Kis-Tisza felé az átkelőhely kanyarulatáig vezetett a határvonal. 159 Poroszló határának egy 1788-ban felmért része Poroszló és Magyarád puszta határát a Cserőközben félreérthetetlenül bemutatja. A halászi Nagy-Morotvából kiinduló Rebence fok képezte ezt a határvonalat a Kis-Tiszáig. Ez a térkép még további útmutatással is szolgált ; a folyópart nyugati oldalán, a poroszlói sóházak telkeinek déli szélén látható a magyarádi határ jelzése, 160 lényegében ott, ahol a III. katonai felmérés Poroszló DNY-i községhatárát jelzi. Magyarád késő-középkori határait ily módon rekonstruálni lehet; csak az északnyugati szakasz nem ismert. De nein sokat tévedhetünk, ha lelőhelyünk alatt Poroszló felé húzott vonal mentén képzeljük el. Az így megrajzolt falubirtok határát látva (4. kép) teljesen érthető lesz Magyarád 1558. évi urbáriuma; ti. az a körülmény, hogy a Cserőközben a Nagy Morotvánál az okmány szerint a tiszahalásziakkal közös volt a határuk, s a halászi jobbágyokkal közös munkára voltak kötelezve. A Nagy Morotva jövedelmének a fele a püspököt illette, a másik felén Halász és Magyarád osztozkodott. 1 " 1 Magyarád falubirtokának a közepe táján, a Cserő (Kis Tisza) nyugati oldalán keskeny dombhát húzódik, mintegy 800 m hosszan és 150—220 m szélességben. A dombvonulat egy részét a gáttal leválasztották. (A legújabb geodéziai felméréseken a 91,5 m ponttól délre fekvő terület az, amiről szó van). 162 E dombhátról a legrégibb, s egyúttal legrészletesebb térkép alighanem Sándor József segéd mérnök (geometra adjunctus) 1776. évi rajzolata. 163 Sándor magyar ember lévén nem értette félre az őt helyszínen tájékoztató parasztokat és sok más szelvényén leolvasható, hogy milyen nagy mértékben támaszkodott a földrajzi néphagyományokra. Ebben talán egyéni érdeklődése is hajtotta ; hiszen ármentesítő munkálatok előkészítéséhez készített vízrajzi térképeket, s nyilvánvaló, hogy dűlőnevek gyakori jelzésére nem kötelezték. Sándor Józsefnek köszönhetünk Magyarádra vonatkozólag egy fontos adatot. Ugyanis a szóbanforgó keskeny dombhát déli részének a kiemelkedéséhez ezt írta oda: Magyarádi Halom, ahol X — XVI. sz.-i leleteket találtunk. A Magyarádi halom és az egész innen észak felé elhúzódó dombhát a XVIII. században a máramarosi tutajosok kirakodó helye volt, hatalmas fatelep. Ha más körülmények között is mint a középkorban, de a faluhely a XVIII. században még átmenetileg lakott volt. Magyarád falubirtok több mint egyharmaddal kisebb terjedelmű volt, mint Halász. Sarud határa pedig több, mint háromszorosa volt Magyarádénak a XV. század végén (amikor Dés és Kétpókere birtokai is Sarudét növelték). Ezeknek megfelelően a XV. század végétől, amióta adójegyzékekkel a három falu gazdasági súlyát le lehet mérni, hasonló arányok ugyan nem mutatkoztak, de a legnagyobb jövedelmű Sarud volt. 1494-ben Magyarád 6, Halász 20, Sarud 21 forint adót fizetett. 1495-ben Magyarádtól 6,5, Halásztól 16, Sarudtól 23,5 forint királyi adót 40
