Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 11.-12. (1973-1974)
Korompai János: Cédulák Gárdonyi Géza hagyatékában I.
író egyrészt sokféle hatásnak volt kitéve, másrészt korán és tudatosan elkezdte vizsgálni gondolkodásának alakulását. Nézetei változását hol „lelki vedlésnek", hol „lelki forradalomnak" nevezte olyan értelemben, ahogyan titkosírásos naplójában olvashatjuk a következő bejegyzésből: „1920. június végén és július első napjaiban kezdtem megérteni a Vedanta-filozófiát s ez az én negyedik lelki forradalmam . . . " 35 A helyesnek talált nézeteket Gárdonyi azután egyre következetesebben beleépítette munkáiba. Szereplőin keresztül igyekezett olvasóit a felismert igazságokra tanítani, mert szerinte „az író munkája: embernemesítés" . z& Ez a szándék a Láthatatlan embertől az Öreg tekintetesen, Isten rabjain, Az a hatalmas harmadikon, Szunyoghy miatyánkján keresztül az Ida regényéig és a befejezetlen Bibiig mindinkább érezhető. Ha halála meg nem szakítja ezt a folyamatot, Gárdonyi bizonyára elérkezik a tisztán filozófiai mű megírásáig. Erre gondolhatunk az 1918. február 24-én titkosírásos naplójába került következő részből: „Gondoltam arra, hogy megírom hitvallásom, mert az intelligenciának hiányzik egy olyan vallás, amelyben megnyughatik, mert értelme szerint való." A Gárdonyi munkásságát kutatók mindig megkísérelték felismerni és bemutatni az író világszemléletét. Élettörténetéből és műveiből indultak ki, amelyekből előcsillannak az író állandóan változó, alakuló filozófiájának részletei. Pár évvel ezelőtt a titkosírásos jegyzetek megfejtésével új forráshoz jutottak a Gárdonyi életművét elemzők. A most tárgyalt cédulákon talált jegyzetek hasonlítanak a titkosírásos feljegyzésekhez, bár terjedelmük kisebb és ritkább bennük a keltezés, ami megkönnyíthetné a fejlődés illusztrálásához fontos időrendi sorrend felismerését. Merészség lenne a különböző időpontokban keletkezett, töredékes cédulaszövegekből messzemenő következtetéseket levonni, mégis hasznosnak tartjuk az író kezeírásával, eredeti első vagy ismételt fogalmazásban megfigyelni egy-egy, később esetleg valamelyik munkájába iktatott gondolat formálódását. Talán kerülnünk kellene a Gárdonyi-művekben már megjelent gondolatok idézését, mégis néha ezt kell tennünk, mert még nem ismerjük olyan alaposan az író minden munkáját, hogy a cédulákon rögzített gondolat későbbi művekben való tükröződését egy utalással mindig pontosan megoldjuk. Nem is törhetünk ilyen formális pontosságra, mert a már megjelent és egyesek által felismert részek eredetének megmutatása is hasznos cél lehet. A Filozófia címszó alá sorolt 55 cédulát 12 alcím szerint csoportosítottuk és ezeket az átlag 4—5 darabból álló csoportokat leltároztuk egy ltsz. alá. A csoportok tárgyköre és az egyes témakörökhöz tartozó cédulák száma : I. Alázatosság. Bölcsesség. (4) II. Boldogság. Nyugalom. (5) III. Civilizáció. (1) IV. Élet. Halál. Mulandóság. (9) V. Ember. Emberiség (12) VI. Erkölcs. (1) VII. Szenvedés. (2) VIII. Mindenség. Teremtés. (7). IX. Bűn. Harag. Rossz. (5) X. Szeretet. (1). XI. Akarat. Test. (4) XII. Vegyes. (4). A következőkben idézünk néhány jellegzetes gondolatot az egyes témakörökből. Alázatosség. Bölcsesség. (74.10.1. ltsz.) Az a. cédulán: „Mennyire téved Nietsche mikor Krisztus alázatosságát szolgai vonásnak mondja ! A szolgai alázatosság kénytelen alázatosság. Krisztus alázatossága pedig szabad alázatosság. . . A tanítványai lábát megmosta, de Heródes király előtt megvetően hallgatott, pedighát az életét menthette volna meg vele, ha kissé udvariaskodik. Hallgatott. Kíváncsiságnak a kielégítése, urak mulattatása már nem a szeretet dolga, hanem a szolgaságé." A c. cédulán: „Cím, rang, tagság (választmány, kaszinó, akadémia, főrendiház etc. — s más ilyesmiért való kapaszkodás, tolakodás, tülekedés, — selyemnyakkendő csontvázon. " 37 376
