Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 11.-12. (1973-1974)

Dankó Imre: A gyöngyösi vásárok–piacok néprajza

különös jelességeit : hogy ez a gyönyörű májszínű selyemkendő egyenesen Párizsból való, abból az országból, ahol olyan tudósok az emberek, hogy még a legkisebb gyerek is beszél franciául, amit errefelé csak a főbíró felesége tud, ezt a ragyogó piros kalárist pedig az óceán mélységes mélyéből halászták ki és olyan messziről jön, hogy egy esztendeig kellett hozni, amíg ideért. Csak úgy nyelik a szavát, még a férfiak is, mert azok számára meg igazi selmeci pipát tartogat, meg tűzkövet és taplót a csiholáshoz. De sőt mutogat valami újfajta masinát is, amely szerint ezentúl már nem is kell csiholni a tüzet, hanem csupán egy gyújtófát kell bemártani az üvegben levő tinkturába és rögtön lángot vet. A hatóság embere is ott járkál a kocsik között, mustrálja a kirakott holmikat ; ezüstgombos pálcájával néha széjjelpiszkál bennük, példának okáért a gombában, hogy jó-e, nincs-e közte galóca ? Nehogy olyat találjanak hozni, amitől aztán falnak menne ennek a nemes városnak a népe. Olyik gyöngyösi néne pedig hurkát árul sütve; ott süti azon melegében és a szaga ki is csapódik a vásáros nép közé. Kellemesen bosszantja a sok ácsorgásban megehülő ember orrát és nem is állja meg némelyik, hogy odamenve, tréfásan ne évődjék az árulójával."

19 Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy Gyöngyös vásárai, piacai a magyar vásárok — piacok legjelentősebbéi közé tartoztak. Számottevően hozzájárultak a város fejlődéséhez, a helyi urbanizáció alapjait képezték. A vásárok és piacok az idők folyamán Gyöngyöst jelentős kézműiparral rendelkező kereskedővárossá tették. Ennek legszebb bizonyítéka az eddig elmondottakon túl az, hogy a középkor végére külön helyi, gyöngyösi mérték is alakult ki ; a főleg helyben, de Heves és Borsod megyék más helyein is használt gyöngyösi köböl. A gyöngyösi köböl gabona mérésére szolgáló űrmérték volt és a pozsonyi mérő családjába tartozott. Annak nagyjából egy negyede, azaz 12,7 liter nagyságú volt.

20 Hasonlóan fontos mozzanat, hogy Gyöngyösön az egyik legfontosabb áru, a bor mérésére és árusítására különleges nagyságú (kisméretű) hordókat készítettek, amikből idők folyamán helyi mértékek lettek. A hagyomány háromféle gyögyösi hordót ismer ; a kishordó körülbelül 25, a nagyobb mintegy 50, a nagyhordó pedig általánosságban 150 literes volt. Piacon, vásáron való borárusításra főleg a gyöngyösi kishordó szolgált. Az, hogy Gyöngyös korán jelentős vásárhellyé fejlődött és hogy ezzel összefüggésben messze földön híres ipara és kereskedelme volt, erősen rányomta bélyegét az itteni élet egészére, az életmódra, a kultúrára. Van ennek a fejlődésnek egy másik vetülete is. Gyöngyösnek mint vásárhelynek — ahogy az előzőekben említettük is — a kultúrjavak elterjesztésében, módosításában, átadásában és átvételében igen nagy szerepe van. Ennek a széleskörű funkciónak a fölmérése mégcsak éppen hogy elkezdődött. Teljes feltárása a jövő feladata. Pontosságára és mielőbbi elvégzésére kívánt rámutatni ez a dolgozat is. JEGYZETEK 1 Horner István: Gyöngyös városának történeti, statisztikai leírása. Pest, 1863. 92. 2 Uo. 48-49. 3 Gyöngyösi Kalendárium az 1909. évre. Gyöngyös, 1908. 175 — 79. 4 Horner I. id. m. 48 — 49. 5 Mendöl Tibor: Altalános településföldrajz. Budapest, 1963. 393. 6 Bártfai Szabó László: Gyöngyös céheiről. Gyöngyösi Kalendárium az 1911. évre. Gyöngyös, 1910, 76-77. 20 Az Egri Múzeum Évkönyve 305