Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 11.-12. (1973-1974)
Dankó Imre: A gyöngyösi vásárok–piacok néprajza
piac és vásár elengedhetetlen tartozéka volt mindmáig a sok sütögető, pecsenyés,, lacikonyhás. Tevékenységük alapja az, hogy a gyöngyösi piacokon — vásárokon mindig sok közeli és távoli vidéki fordult meg, akiknek az ellátását biztosítani kellett. A századfordulóig különösebb jelentőséggel nem bírt az ócska, használt holmi árusítása. De ekkor önálló ócskás piac alakult ki, ami aztán teljesen el is különült a piac-vásár többi részétől. Ma a pénteki hetivásárokon tartják, a hetivásár többi részétől teljesen elkülönítve, a zsinagóga mellett, a Gyöngyös patak mentén hosszan elhúzódva. Fő árucikk a használt ruhanemű; az eladók között sok a közvetítő eladó, az ócskás, akik árujukat helyben és másutt vásárolják össze. A fuvarosokra visszatérve említjük meg, hogy a gyöngyösi vásárok, hetivásárok a századfordulón kezdtek hanyatlani, akkor, amikor a szarvasmarhakereskedelem szinte teljesen megszűnt, amikor a jó és olcsó közlekedést biztosító vasút elkerülte a várost, amikor országszerte sok falu, Gyöngyös környékén is több, vásárszabadalmat kapott, amikor a modern közlekedés általánosan elterjedve a vásáripiaci kereskedelem általában lehanyatlott és a kisipar — kereskedelem helyét mindinkább a nagyipar-nagykereskedelem (bolti, üzleti árusítás) váltotta fel. Ennek a fejlődési folyamatnak a kezdeti szakaszán a gyöngyösi fuvarosság különösen fellendült, mert a hiányzó vasutat is igyekezett pótolni, természetesen hiába és ezért a fellendülés csak átmeneti volt, bár a gyöngyösi fuvarosság még ma is számottevő. Végezetre még néhány szó a gyöngyösi vásárok és piacok helyéről. Itt is, mint minden más helyen, a vásárok és piacok kezdetben egységesek voltak. Ez abban is kifejezésre jutott, hogy egy helyen tartották őket. Gyöngyös eredetileg utcás település lévén a vásár-piachely a magyar települési rend sajátosságaként a település gerincét alkotó utca középső szakaszán alakult ki. Itt az utca kiszélesedett és már a középkorban is ott, ezen a kiszélesedett utcarészen fejlődtek ki a különböző vásári intézmények és emelkedtek a legfontosabb közösségi épületek : városháza, postaállomás, templom, boltok, iskola, stb. Gyöngyösön ez az utca a Hatvani utca volt, a kiszélesedett rész pedig a nagytemplomig (Szent Bertalan templom) terjedt. A XVIII. század végére ez a központi, osztatlan vásár-piachely kicsinek bizonyult. Először az állatvásár szorult ki, majd a szekeres piac vásárrész (terményvásár) is (búzapiac). A XIX. század végére aztán az egész vásár kivonult a város belsejéből és csak a piac maradt meg. Sőt, az egyre fejlődve, nőve a nagytemplom nyugati oldala mellett leterjedt abba az utcába is, amelyik a kastély felé vezetett. Egyúttal ez az utca lett Gyöngyös második főutcája. Az új helyre, a vásártérre költözött vásárok tovább differenciálódtak és a vásártéren további elkülönülések jöttek létre. Ebből az időszakból bírjuk Sebők Imre érdekes leírását a gyöngyösi vásárról. „Nagy sokadalom nyüzsgött harmadnap nemes Gyöngyös városának utcáin. Vásár volt és ilyenkor bejött a környék, hogy túladjon azon, amilye van és cserébe fényes húszasokat meg szép sájn bankókat vigyen érte haza. Ellepte a vásáros népség az egész nagy teret a nagytemplomtól lefelé, egyrésze beszorult a Beneutcába és jutott belőle jó csomó a gimnázium elé is. Ott sipogtak a csirkék, visítottak a malacok kora reggel óta; a gyöngyöshalászi, meg karácsondi asszonyok tyúkkal, kacsával állítottak be, a visontaiak télire eltett jófajta szőlőt árultak r a solymosiaknak pedig finom szárított gombájuk volt, amit még a nyáron szedtek össze a Gályán és amiből most akarták kiárulni a rokolyára valót. Mert az élelmes görög is felhasználta a sokadalmat és előjött a rác templom mellől, hogy színes viganókkal és rojtos selyemkendőkkel kápráztassa el az asszonynépség szemét,, amelyik a szemét nézte ki egy-egy szép babos kendő vagy piros klárissor mellett. Az agyafúrt görög pedig, mintha csak nyilvánvaló szándékkal növelni akarná az epekedő vágyakozásukat, hosszú, ékes beszédekben magasztalja el portékáinak 297
