Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 11.-12. (1973-1974)

Dankó Imre: A gyöngyösi vásárok–piacok néprajza

A gyöngyösi vásároktól elválaszthatatlanok a piacok. Már a középkor végén minden nap volt Gyöngyösön piac. A XVI—XVII. század fordulójára kialakult meghatározott rendjük is. A hétfői, szerdai és pénteki piacok nagyobbak voltak, mint a más napokon tartottak. Közülük is előbb a pénteki, majd a múlt század végére a szerdai is heti vásárrá fejlődött. Az egyszerű piacokon csak élelmiszereket árusítottak, a heti vásárokon azonban állat, nagyobb mennyiségű termény és helyi készítésű iparcikk adás-vevés is volt. Ez a rend mind a mai napig megmaradt ; Gyöngyös piacai közül ma is a pénteki a legnagyobb, a szerdai jelentős, a hétfői hasonlóan; a keddi, csütörtöki, szombati és vasárnapi viszont különösebben nem lényeges. A vasárnapi különösen elsatnyult, idők folyamán. Ehhez nagyban hozzájárult az is, hogy az egyház a vasárnapi piacolást nem jó szemmel nézte, ahol csak tudta, akadályozta. A gyöngyösi piacok jellemzője a sok sátor (még ma is), ami egyfelől azt jelenti, hogy sok volt a nem közvetlen eladó, a kofa; másrészt pedig a piacok, hetivásárok állandóságát jelzi. Ha a gyöngyösi vásárok — piacok vonzáskörét vesszük vizsgálat alá, akkor derül ki legvilágosabban, hogy a gyöngyösi vásárok és piacok valóban mennyire a város legjelentősebb intézményei voltak. A gyöngyösi vásárokon elsősorban ugyan a gyöngyösi termelők, kézművesek és kereskedők árusítottak, illetve vettek, de velük majd mindig azonos számban és ugyanannyi, ha nem több áruval vettek részt egyrészt a környező települések lakói, másrészt távolabbi vidékek, városok mesterei, kereskedői is. Állandó, rendszeres látogatói voltak a gyöngyösi vásároknak például a debreceni szúcsök, csizmadiák, tímárok, gubacsapók, asztalosok, szabók és a kereskedők, az egri, miskolci, pesti, váci, pásztói, jászberényi, hatvani, jászárokszállási mesterek és kereskedők mellett. A debreceni kereskedők Gyöngyösön állatot, főleg szarvasmarhát adtak el és gyapjú, bőr, fa, bor mellett leginkább szarvasmarhát vásároltak. Gyöngyös vásárai fontos állomásai voltak egy, az ország keleti részeiből Vácon, Pesten és Budán át Győrbe és onnan Bécsbe, valamint Münchenbe tartó szarvasmarhakereskedelemnek. A nagykárolyi, szatmári, nagyváradi, de főleg debreceni kereskedők a Tiszántúl vásárain összevásárolt szarvasmarhát lassú hajtással Polgáron, Tiszafüreden át vagy Jászárokszállásnak vagy Gyöngyösnek hajtották. Aztán innen tovább. Természetesen, ha jó vásár kínálkozott, útközben is eladták őket, vagy ha kedvező feltételek között vásárolhattak, akkor a már meglévő állományt útközben is növelték. Nem véletlen, hogy az említett útba eső helyek, a kisebb települések is, mint Polgár, vagy Tiszafüred is jelentős vásárhelyekké fejlődtek. Gyöngyös vásárai különösen a jászárokszállási híres marhavásárokkal álltak kapcsolatban.

13 Pásztó vásárai pedig egyenesen Gyöngyös elő- vagy utóvásárainak vehetők.

14 Gyöngyös vonzásterületének az a jellemző sajátsága, hogy vásárain, piacain a síkság (Alföld) és a hegyvidék (Felvidék) termékei cseréltek gazdát a már említett kelet-nyugati irányú állatkereskedelmen túl. Ebből a szempontból figyelemre méltó Gyöngyös vásárainak és piacainak az Alföldről származó gabona- és liszt felhozatala. Jellemző, hogy a gyöngyösi vásárok és piacok differenciálódása folytán kialakult különféle speciális vásárterek egyike éppen a búzapiac volt (2. kép). A gyöngyösi piacok másik, sokat melegetett árucikke a hús volt. Sátrakban árulták a tőkehúst és már 1911-ben támadták a húsáruk tisztátalan kezelését.

15 Jellemző az is, hogy amikor 1912-ben vásárcsarnok építésének gondolata vetődött fel, első okként az árusítandó húsfélék tisztább, egészségesebb árusítását hozták föl.

16 A gyöngyösieken kívül a húsárut főleg a várostól északra lévő, hegyvidéki települések Gyöngyösön piacoló, vásározó lakosai vásárolták. Az alföldiek viszont itt szereztek be a hegyvidék erdőiből származó fákat, fa292