Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 11.-12. (1973-1974)
Dankó Imre: A gyöngyösi vásárok–piacok néprajza
várost a piacokon keresztül látta el élelmiszerrel a falu. A piac hetente egyszeri vagy többszöri, esetleg mindennapi volt, aszerint, hogy milyen nagy volt a város, mekkora volt a forgalma. Nagyobb helységekben a hét egy vagy két piacát helyi vásárrá fejlesztették, ezek voltak a heti vásárok. A heti vásárokon élelmiszereken kívül állatokat és helyi kézműves termékeket adtak — vettek. A vásárokat azért, mert rajtuk a feudalizmus megkötöttségei között is szabadon lehetett bárkinek adni, venni, több helyen szabadságnak is hívták. Sokadalom néven is emlegették őket, mert sokan vettek részt rajtuk. A vásártartás kiváltságát (jogát) királyaink adományozták a szabad királyi városoknak, a királyi bányavárosoknak és a szabad városoknak, valamint a földesuraknak mezővárosaik és falvaik részére. A vásárjog megadása általában már korábban meglévő állapotokat szentesített. A vásárjogot nem mindig gyakorolták közvetlenül, hanem bérbeadták. 1878 óta a vásárjogot a kereskedelmi miniszter adta. A vásárok- és piacok több életformát, foglalkozást alakítottak ki (fuvaros, kofa, mázsáló, hajcsár, sütögető, lacikonyhás, stb.). Erősen befolyásolták a települési rendet; a vásár- és piacterek környékén alakultak ki a helységek kereskedelmi- és igazgatási központjai. Az állatvásárok szomszédságában létesültek azok a műhelyek, amelyek az állattartáshoz kapcsolódtak (kovács, bognár, köteles, stb.). A vásár- és piacterek közelében formálódtak ki a raktárak, a szórakozóhelyek (csárdák, kocsmák, vendégfogadók, stb.). A vásározók és a lakosság között állandó kapcsolatok létesültek (beszállásolás, árumegőrzés, stb.). A vásárokkal és piacokkal kapcsolatban számos eszköz fejlődött ki és terjedt el (vásározó láda, ketrec, sátor, ekhós szekér, stb.). Vásáronként más és más adagolási (porciózási) szokások voltak és különböző mértékeket használtak. A vásárok- és piacok a népi árucsere szervezett alkalmai voltak és együtt fejlődtek a társadalommal. A vásárokon—piacokon különböző földrajzi tájak, foglalkozású emberek más és máa termelőmunkát végzők cserélték ki termékeiket. De a vásárok—piacok a közvetlen árucserén túl, mint találkozó helyek, hírátadó alkalmak is jelentősek voltak. A szociológia és az etnográfia a vásárokat és a piacokat a kulturális jelenségek átadásának, átvételének és elterjesztésének, valamint a jelenségek módosításának egyik legfontosabb alkalmaként tartja számon. 10 Ezeknek az előrebocsátásával vesszük vizsgálat alá a gyöngyösi vásárokat, piacokat. Az 1892-ben készített hivatalos vásárjegyzékben Gyöngyös négy vásárral szerepel. Az első a februári vásár, amit február 2 —3-án tartottak. A második vásár a májusi, erre május 25 — 26-án került sor. A harmadik vásár augusztusra esett ; 24—25-én tartották. Az év utolsó vására a novemberi vásár volt, 19 —20-án. A vásárnapok meghatározásához hozzátartozott, hogy ha a vásárnap nem vasárnapra esett, akkor a vásárt a megelőző vasárnapon és hétfőn kellett megtartani. 11 A város négy vására ősi, régtől fogva kialakult vásáridő. A város középkori kiváltságaitól kezdve, amit elsőnek Mátyás király foglalt össze, a török időkön is át, szinte napjainkig érvényben volt. Egy érdekes, egyéni vásárnap is alakult ki Gyöngyösön a X VU— XVIII. század folyamán: a március 25^ét megelőző hétfőn önálló tenyészállatvásárt tartottak. A gyöngyösi vásárok szinte mindmáig tartó rendjét különben 1715-ben III. Károly szabta meg az elődök vásárszabadalmait megerősítő új vásárprivilégiumában. 12 Ha egyenként nézzük az öt gyöngyösi vásárt, a következőket állapíthatjuk meg róluk. A februári, vagy gyertyaszentelői vásár téli vásárnak számított. Fő árucikkei voltak : búza, rozs, liszt, bor, szalonna, zsír, húsáruk (például kolbász), 19 Az Egri Múzeum Évkönyve 289
