Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 11.-12. (1973-1974)

Bakó Ferenc: Északmagyarországi parasztházak tüzelőberendezésének történeti előzményei

nyelvhatáron bukkan fel (Ipolyság: Györffy I. 1930. 154; Szokolya: Gönyey S. 1938. 275; Mátyusföld: Czuczor-Fogarasi V. 847; Esztergom, Bars, Hont megyék és Csallóköz: MTSZ II. 404 — 405), általános, vagy gyakori használatáról az egész magyar nyelvterületen ezért nem beszélhetünk. 39 OL. Orczy lt. Raciones 56. 40 HraL. Közig, iratok, no. 238. — Tekintettel azonban arra, hogy fenti megállapításunk szerint a belső tüzelésű kemence is lehetett formája szerint búbos, ezt az adatot fenntartással kell kezelni. 41 OL. Orczy lt. Possessionaria, csomószám 19., p. 242., 253. 42 HmL. Reg. Ao. 1748. no. 49. 43 Kályhás kemencét említenek 1671-ben Alsóregmecen és Encsen (UC 10, 76), továbbá Ongán 1672-ben (UC 254). — Gyöngyösön az Orczy birtok épületeiben egy időben vannak kályhák és búbosok (1775. év, OL. Orczy lt. Raciones 56). Az egri, népinek feltételezett ház sövényfalú, háromsejtű, benne kő kémény és egyetlen „kálha", kemence nélkül. A kályhát itt is, mint egy másik esetben (1781. év, HmL. Érs. lt. cl. II. f. Y-c) lóca veszi körül. Az uradalmi adatra Id. a 41. sz. jegyzetet. 44 Nóvák J. L. 1913. 56-57. Bény község; Gönyey S. 1940. 27. Galgamacsa és ÉszakMagyarország. 45 Saját gyűjtésünk. Az egyik aldebrői kemence zsemlyeszínű volt, fehér virágokkal díszítve, de használatos volt egy másik, talán újabb forma is: négyzetes alaprajz, zöldmázzal. Ezt a típust figyelhettük meg Kompolton, a német eredetű telepesek falurészén is, s ugyanakkor a zsellér Magyar sor-on (a nagybirtok cselédei laktak itt), boglyakemencét láttunk. Tófalun a cserépkemencében „süttek-főztek" a hagyomány szerint. — Rózsaszentmártonban csak 4 — 5 nagyobb gazdánál terjedt el a cserépkemence, de később ők is elhagyták. 46 Bodony: Csilléry K. EA. 6269; Heves megye területén Andornaktálya, Felsőtárkány, Mikófalva, Sirok, Recsk, Párád, Bodony, Kisköre helységekből vannak rá adataink. Sirok: Bakó F. 1971. 336. 47 Kosa L. 1970. 87 — 90, ahol más kutatók (Gunda В.; Balogh I.; Dám L.) véleményét cáfolja. 48 Az Észak-Magyarország egyéb tájairól gyűjtött adatok egy része (Ácsa: VajkaiWagenhuber A. 1937. 131; Tiszacsege: Kovács L. 1935. 101 — 102) nem a falba vájt fülkére vonatkozik, másik része pedig ugyanazt a fogalmat más névvel azonosítja: kupec (Ipolyság: Györffy I. 1930. 155); kuklic (Szokolya: Gönyey S. 1938. 275); kutric (Nógrád m. : Borovszky S. 1911. 152). 49 TESZ II. 343. Tovább bonyolítja a kérdést az itt idézett, és a XIX. sz. elejéről származó hegyaljai meghatározása a kandi-nak: „kémény alatti tüzelő a házban". 50 Détshy-Kozák 1960. 56. 51 A füsttelenítés problematikáját legutóbb az atlasz adatai alapján Barabás J. vázolta: 1970. Ugyanitt közli a kórdós irodalmának még ma is aktuális válogatását. 32 Saját fordítás az OSZK kéziratáról (Fol. lat. 3376). — Ugyanez a szöveg Soós Imre fordításában: „Kémény egyáltalán nincs s miközben a kemencében ég a tűz, a belőle kitóduló füst elárasztja az egész lakóhelyiséget, s míg a füst az ajtón és az ablakon át ment ki, addig a lakók a szobába csak meghajolva léphetnek be. Mégis többre becsülik ezt a kényelmetlen tüzelésmódot, mint a kéményt". (Bél M. 1968. 107 — 108). 53 Hadik Béla közlése a Tractatus de re rustica Hungarorum-ból (Pars I. cap. 2. ; membr. 2. §. 2.): Hadik В. 1926. 35. 54 Szeder F. 1819. 42. „A kemencze szája felett agyaggal bemázolt deszka szíttatón megy fel a füst a padlásra, és ottan eloszlik, vagy egyedül a padláson egy jókora lyuk vagyon hagyva, hogy azon a füst a szobából kimehessen. Ugyan ezért az illyes házakon kémények sehol sincsenek." 55 Barabás J. 1970. 280. 56 Szeder F. 1819. 42; hasonló értelmű recens adatot közöl Hoffmann T. is Maconkáról: EA. 5927. 280