Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 11.-12. (1973-1974)
Bakó Ferenc: Északmagyarországi parasztházak tüzelőberendezésének történeti előzményei
4. ábra Eszak-borsodi sajtház szabadtuzhelye. (Paládi Kovács Attila után.) Ez utóbbi adat állandó jellegű, gerendavázas-zsilipelt falazati! építmény tűzhelyére vonatkozik, de a füstelvezetés még itt sem megoldott. Ellentmondásosnak tűnik, de helytálló az a megállapítás, hogy a műszaki fejlődés a népi, vagy ipari építőgyakorlatban nem arányos, minden részletre kiterjedően nem általános. A szabadtűz alkalmazása a kunyhókénál jóval fejlettebb körülmények között is észlelhető akár mint állandó, akár mint alkalmi megoldás. A múlt század végén Aj)c község borházaiban az ételek elkészítéséhez, víz forralásához rendszerint tüzet raktak, de csak a földre. Tűzhely, kémény nem volt a borházban, s azt mondták, talán a régi, füstös házak emlékét is idézve: „Ahol a füst, ott a meleg". 7 A múlt század elején Andornakon, a Mocsáry tulajdonú kocsibeálló, „állás" teljesen zárt belső terében az ott éjszakázó kocsisok, szekeresek a földön rakott, egyszerű szabadtűzön főztek, amellett melegedtek. 8 A szabadtűz szerepe a parasztház műszaki fejlődésével csökkent ugyan, de a kemence, a kürtő és a kémény kialakulása után is jelen volt mint lehetőség, ami időről időre előtérbe lépett, újra funkciót kapott. Hevesvezekényen a gödörház, „putri" földjére, Gyöngyössolymoson pedig tepsibe tették a parazsat és úgy vitték a házba télen, hideg időkben. 9 Hasonló szokást ismerünk Tiszacsegéről és Gömör megyéből Martonyi, Szalonna községekből, ahol Gunda Béla e „pártűz" egykor rendszeres használatát írta le. 10 Végül a fejletlenebb kemencetípusokban a tüzelő szája előtti patkán gyakran gyújtottak tüzet részint a ház gyorsabb melegítésére, részint annak megvilágítására. 11 — Mindebből következően feltételezhető, hogy a házban Észak-Magyarországon is használatos volt a szabadtűz egy időben, de ennek genetikai kapcsolata a későbbi, a történeti korokban ismert tüzelőberendezés-formákkal nem bizo221
