Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 11.-12. (1973-1974)

Szabó János Győző: Árpád-kori falu és temetője Sarud határában I.

Még az utóbbi években készült térképek is feltüntetik a régi patakmedernek a legalsó szakaszát Báb-ere néven.

9 Láthatólag a belvizek lecsapolása érdekében hagyták meg és összekötötték a Csincsa-csatornával. A II. katonai felmérés még Báb-ere névvel jelöli a patakot a Tiszától Tepélypusztáig ; a Laskó neve ezen a tájon nem szerepel. A Báb-ere a Laskó mai vonalát a Kis-Tiszától 2 km-re érte el (a mai Laskó mentén mérve). Ezután felfelé kb. 600 m hosszan lényegében azonos a nyomvonal, majd a Báb-ere mocsárba vész. Mintegy 300 m távolságban északabbra bukkan fel újra a patak rajza, a lelőhelyünk tájékán. A két térkép összevetésének a legfőbb tanulsága, hogy a Pócstöltése és a magyarádi temetődombunk régen egyetlen dombhátat képezett. A faluhely és a temető között legfeljebb nyeregszerű hajlatot tételezhetünk fel, de ez is szárazulat volt. Az Árpád-kori szállások és temetőjük tehát a vízfolyás jobb partján létesültek. A települések és a temető helyzetére további felvilágosítást nyújt Josef kSartori 1787-ben rajzolt térképe ; az egri püspök hídvégi és magyarádi uradalmát ábrázolja kb. 1: 8000 méretarányban.

10 A nagy összefüggéseiben kissé torz, de részleteiben hű térképen a szóbanforgó dombhát tagolódása, a szárazulat peremének szeszélyes vonala is szembeötlik. Kiderült, hogy temetődombunk csaknem szigetszerű volt. A Pócstöltése Árpád-kori házainak területét csak a dombhát déli oldalán lehetett megközelíteni a temető felől ; házcsoportunktól a temetőt kis öböl választotta el. (2. kép) Sartori térképe és a II. katonai felmérés is a szárazulatunk kijáratánál, azaz nyugati szélén építményeket, és még kívülebb gémeskutat jelez, közöttük pedig út fut. Feltehetőleg két tanya létesült itt (az egyik több melléképülettel). Két egységnyi szállást jelez az 1783. évi I. katonai felmérés is.

11 Sartori térképe a II. Józsefi felméréssel nehézség nélkül egyeztethető. Hiszen a lelőhelyünktől nyugatabbra életre hozott hid végpusztai svájci tehenészet hatalmas négyzet alakú udvara, a délről hozzáépített házak és a gémeskút 1783-tól térképek sorozatával bemutatható oly módon, hogy lelőhelyünk szóbanforgó kútja (tanyái) megfelelően arányos távolságban és irányban kétség nélkül felismerhetők. Viszont az I. katonai felmérésen a Báb-ere a hídvégi átkelőhely és a lelőhelyünk között leegyszerűsített, torz nyomvonalú és a Ny —K-i irányú szárazulatunk sincs feltüntetve. A vízrajz részletes tanulmányozására a II. Józsefi felmérés alkalmatlan. Sartori térképén és a Josefinische Aufname említett szelvényén fontos állattenyésztési központ Hídvégpusztán még a Csárdamajor (amely időrendben feltehetőleg az első létesítmény volt a török kiűzése után), a Báb-ere átkelő helyénél létesült. Tőle DK-re, a Báb-ere nagy kanyarulatánál kis méhészkert volt ; a Csárdamajor és a tehenészet között kisebb majorsági udvar, feltehetőleg tiszttartói ház épült. A XIX. század első felében a tehenészet körül egyre nagyobb méretű gazdasági központ alakult és napjainkra csaknem egybeolvadt Saruddal. A Csárdamajor századunkban fejlődött tovább, amikor a területén szárazmalom épült. A régi istállókból már csak egy látható napjainkban, a sarudi út nyugati oldalán.

12 A méhészetet s a tiszttartói tanyát már a XIX. század első felében felszámolták. S lelőhelyünk két tanyájából a XIX. sz. közepére csak sertésólak maradtak, amelyek sorsát a patakszabályozás megpecsételte. Ugyanis beletartozott abba földsávba, ahonnan a földet a gátépítéshez kitermelték. Az 1855. évi térképen még látható L-alakú ól alapjait azonban meghagyhatták, hiszen korvonalai a réten ma is megfigyelhetők. S a pusztulástól teljes egészében megmenekült a gémeskút. 23