Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 11.-12. (1973-1974)

Sugár István: Adatok Eger város múltjából

1774-től kezdődően kezdték a völgy később híressé vált Öregsora borospincéinek készítését. Ezt az előzően ismertetett 1773. évi nemleges levéltári adat figyelembevételével, két egri gazdának: Farkas Mátyásnak és Gáli Gergelynek fennmaradt, a püspökföldesúrtól a Koháry völgyén pincevágásra kapott telekjuttatásról („fundum vacuum Anno 1774 in Volle Kohariana versus Szolok pro in eo excavando cellario") és az utána járó pincetaxa lefizetéséről szóló feljegyzés bizonyítja.

22 De figyelemre méltó, hogy a két pincevágásra alkalmas fundus juttatása során már mindkettőjüknek volt 1—1 jobb és bal oldali pinceszomszédja. 1775-ben kaptak pincehelyet: Csősz István, özv. Delej Mártonné és Szitás Mihály, de mindegyikőjüknek voltak már kétoldali szomszédjai.

23 Egy 1778-beli iratsorozat igen becses mellékletét képezi az az 1778 decemberi állapotot tükröző térképvázlat, mely a Koháry völgy e térségéről s az akkor megvolt pincék pontos elhelyezkedéséről tájékoztat.

24

" E tusrajz a völgy keleti oldalában ekkor már 22 darab borospincét tüntet fel. Sőt, már egy pince a völgy keleti oldalának az aljában is állott, körülbelül a mai Ködmön csárda helyén. A püspökföldesúr újabb és újabb pincevágásra szolgáló telekjuttatásai révén rohamosan megszaporodtak itt a pincék, úgy hogy három esztendő múltán, 17Síben már 32 borospincét mutattak ki egy összeírásban

25 1778. június 8-án a „Koháry Völgyén pincéket Biró Gazdák" gróf Eszterházy Károly püspökföldesúrhoz intézett kérelmükben így írtak: „Excellentiádnak Ke2. ábra. Eger vár (M) és város (L) térképszerű ábrázolása 1687-ben. A rajz alján gr. Koháry hajdúcsapatának táborhelye, úgynevezett sánca (D). 207