Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 11.-12. (1973-1974)
Lénárt Andor: Műhely és bolt
majmozásátul", amely munka termékeit ők (a kereskedők) ember-emlékezet óta a közönség nagy hasznára mindig hordani, tartani és árulni szokták. Nekik kár ez, hiszen ilyen külföldi, szép krepény munkákat a tehetősebb gombkötő mesterek gyakran megvásárolnak tőlük és itt nyereséggel adogatják el, mint sajátjukat. — Az nem igaz, hogy a kereskedők a maguk ruhájára velük csináltatnák a krepény munkát. Mert azok erősebbek ugyan, de viselésre alkalmatlanabbak a saját áruiknál. Olyan kereskedőt egyet sem tudnak mutatni, aki tőlük krepény munkát vásárolt volna. Még ha erősebb is az övék, de vastagabb, gorombább, s szemre nem olyan tetszetős, mint a bécsieké, hiszen a mesterséghez „tökélletesen hozzanem értenek". — Ha pedig gombkötő munkát akár maguknak, akár mások viseletére velük csináltatnák is, és nekik az alkudt árát megadják, úgy tartják a görögök, hogy azzal a mestereknek semmiben kárt nem tesznek, őket meg nem csalják. — „Azért is, mivel vakmerőül bátorkodnak bennünket és pedig a Nemes Tanács előtt becsteleníteni, s rágalmazni, piszkolni, hogy mi őköt a meg vételben, másokat pedig az el adásban gyakran felettébb is meg csallyuk, és meg károsittyuk, mint ahogy ezen szók becsületünket nagyon sérti, a szokott törvényes büntetésben el marasztalni alázatossan instályuk, hogy ez után végit pennájuknak jobban meg vakarják." — Nincs joga a mestereknek a vádaskodásra. Ezt másként is bizonyíthatják a kereskedők. „Szerentsésen Uralkodó Felséges Urunk" minden tartományában, így Magyarországban is a „Kereskedést Közönségessé (általánossá) tette, kegyeimessen meg is engedte". A kegyelmes rendelések ellen az egri gombkötők nem lehetnek („nem is szabad leg kisebben is rugódozni") amíg ezt valami különös királyi parancs el nem törli. — Hiába nyugtalankodtak és követelőztek többek közt a gombkötőkhöz hasonlóan az egri czipe csinálok és a kalaposok is a kereskedőkkel szemben. Mivel az (a kereskedés eltiltása) a közönség kárára történhetett volna csak meg, az iiriszék meg sem hallgatta a kérésüket. — A kereskedők a „Publicum javára és előmozdítására a Nemzetségek és Országok kezdetivel fel álitattván" a bevett jó szokás és a törvények által megerősítve tevékenykednek. Minden helyen, minden városban támogatják őket, akármilyen sok kézműves éljen is ott. Nem úgy, hogy saját termékeikkel kereskedjenek, hanem, hogy a különféle mestereknek, fabrikáknak munkáit összevásárolják, azokat a közönség és a kincstár hasznára, „az emberek közt közönségessé" tegyék. Hasznos tevékenységüket a mostani pozsonyi országgyűlés idején is megbizonyították. Ha a kereskedők „külső helyekrül" arany és ezüst munkákat nem szereztek volna, a hazabéli gombkötő mesterek miatt „az ország Rengyei nagy Csonkulást és fogyatkozást szenvedtek volna". — Mivel a kereskedőknek „semmi Manifacturái . . . vagyis kézi Művei . . . nintsenek", azért „más Mester emberekéivel kelletik kereskednünk, . . . és pedig Felséges Császári és Királyi Jurisdictiok alatt levő Mester emberekével". Tulajdonképpen nem is volna szabad behozniok az árukból „külső országbélieket". — Helytelenül és törvénytelenül kívánják tehát az egri gombkötő mesterek, hogy ne kereskedhessenek az ő termékükkel, de még krepény munkákkal sem, mert úgy járnának, ha mindenki csak a maga „kézi műveit" árulhatná, mint régen az „Aesopus Szajkója", hogy mindenféle portékájuktól megfosztatnának. — De a józan okoskodással is ellenkezik az, hogy megtiltják a kereskedést akkor, amikor mindenütt a világon a közjó gyarapítására, annak előmozdítására mindenféle termékkel segítik (pártolják) az ő munkájukat. Nemcsak engedik mindenütt a világon a kereskedést, de „még törvény által is" megerősítik működésüket. Nem is ok nélkül. Mert ha nem kereskednének, sok manufaktúrának meg kellene szűnnie, ez pedig csak „az publikumnak és Aerariumnak" lenne kárára. Különben is a kereskedők a munkák szabott árát megadják, megfizetik. Ezzel senkinek nem okoznak kárt. Sőt a mestereket ösztönzik is a „kézi művekre". Az 13* 195
