Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 11.-12. (1973-1974)

Izsépy Edit: Az egri törökök fogságába esett magyar rabok kiváltásának és szállításának problémái

nősen a rabok szekérfuvarozása jelentett súlyos terhet, amikor nem nélkülözhették napokig, sőt néha hetekig szekereiket. A megvasalt rabok Fülekre, Ónodba, Kassára, sőt messzebb is szerettek volna eljutni, de gyalog nem igen tudtak járni. A rabok járás-kelésének gyakoriságát az 1678-as miskolci városi számadáskönyvből láthatjuk. Május 31-től december 31-ig, 215 nap alatt 138 esetben, (novemberben harmincegyszer!) kaptak élelmet magyar és török rabok Miskolc városától.

43 A rabok nagy része, távolabbi úticéllal, csak átment a városon. A kéregetőknek és követelőknek ez a szüntelen áramlása tette elviselhetetlenné a helyzetet, s egyes esetekben látszólag kérges szívűekké az embereket. Már az ötvenes évek óta sok volt a szekeret követelő rab. A hódoltsági falvak -és városok mentesítésért vagy az egri török törvényszékhez fordultak vagy pedig magyar uraikhoz és a vármegyékhez. A magyar és török földesuraknak nem tetszett, ha másvalaki terhelte jobbágyaikat. Megújuló panaszaikra mindkét részről a rendeletek sokaságával tiltották a szekérfuvarozást. 1649, 1650 és 1652-ben a jászberényiek Egerből szereztek oltalomlevelet. A mindkét lábukon megvasalt rabok ezután tőlük csak az esetben kérhettek szekeret, ha a „kamarától" írásuk volt.

44 Magyar oldalról Iványi Fekete László füleki vicekapitány 1653-ban figyelmeztette az utakon járó „csintalanságokat" elkövető rabokat, hogy ne sanyargassák a szegénységet, hanem elégedjenek meg az önkéntes adományokkal.

45 A következő évben Heves és Külső-Szolnok vármegyék közgyűlésén két útvonalat jelöltek ki az Egerből Fülekre tartó, sarcuk után járó rabok számára: Eger — [Eger]Bakta — [[EgerJBocs — Szűcs — Szentdomonkos — [TarnaJLelesz — [Bükk]Szenterzsébet — Váraszó — Istenmezeje — Fülek ; vagy pedig : Eger — Bakta — Bátor — [Heves-] Aranyos — Fedémes — Szenterzsébet... — Fülek. Hozzátették azonban, hogy „ha valami rabűzés vagy egyéb sietős véghely[!] dolgában járnak a rabok... az előbbeni régi úton az [erdő]kövesdiek, pétervásáriak és [bükk]székiek alá s fel hordozni tartozzanak."

46 Másfelé is sok lehetett a panasz, mert az 1655. évi pozsonyi országgyűlés 22. törvénycikke felmentette a jobbágyokat a rabfuvarozás terhe alól s elrendelte, hogy „az ilyen foglyok szállításáról uraik gondoskodjanak."

47 A falusbírák a törvényre hivatkozva a magyar raboknak megtagadhatták a .szekéradást, de a jobbágyságot a török rabok zaklatásaitól is mentesíteni kellett. A vármegyei követek a nádort kérték, keresse meg a budai pasát, hogy a törökök se követeljék a török rabok fuvarozását. A tárgyalások eredményeként 1661. január elsején Kaszon (Kászim) egri pasa elrendelte: a török raboknak a falusiak „ha szekeret adtok címeres levelünk nélkül, titeket megbüntetünk es roszul jártok."

48 Vagyis az ő parancslevelével jövő rabokat ezután is szállítania kellett a magyar lakosságnak. 1661. április 6-án Heves és Külső-Szolnok megye közgyűlése oly végzést hozott, hogy 24 forint bírságot fognak kiróni arra, aki ezután szekeret és lovat ad a magyar vagy török rabnak, „akar vasas rab legyen az, akar vastalan. . . Egyéb iránt erősen meg vagyon parancsolva tőlünk [a] Vármegyénkbeli paraszt hadnagyoknak és tizedeseknek, hogy az raboknak efféle hatalmaskodásokat, szekér és lóadás kényszerítéseket behunt szemmel ne nézzék, és így ha mi esik az olyan rabokon magoknak tulajdonitcsák. "

49 Az egri magyar vasas rabok Csáky Ferenc főkapitánynál tiltakoztak a végzések ellen. A kassai hadiszék 1665. október 19-én inkább a raboskodó katonák felé hajlott. Nem utasította el kérelmüket, mint a vármegye, hanem tanácskozást javasolt. „Szekerezes felől Palatínus ur[un]kkal kel beszélgetni G[ene]ralis ur[unk] ő N[agysá]g[á]nak, hogy [a] varmegyéket talalljak megh felőle."

50 A rabok felbuzdulva november 16-án bővebben megindokolták kérésüket : „Mi szegien megh kese164