Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 11.-12. (1973-1974)

Kozák Károly: Az egri várszékesegyház feltárása II.

széle közelében a főhajóban két, egymással párhuzamos helyzetű, a kőporos rétegbe mélyedő sírgödröt tártunk fel, amelyeket korábban már ugyancsak megtaláltak.

6 A szelvény NY-i felében és a J. 3. szelvényben a D-i hajófal mellett két sírgödröt és a tatárjárás után épült, kör alakú pillér alapozási gödrét bontottuk ki. Ettől NY-ra ismét egy É — D-i irányú fal maradványa került elő, amely ugyancsak a J. 1 — 2. szelvényekben feltárt, a Perényi-falnál később épült, feltehetően törökkori épülethez tartozott. E falmaradvány É-i vége csaknem eléri a főhajóban megtalált, К — NY-i irányú alapozási árok meghosszabbított belső szélének vonalát. A két világháború közti ásatás idején készített felmérési rajzokon ennek az épületnek falaiból lényegesen több figyelhető meg (12. kép).

7 Az akkor megtalált falak egy részét a feltárás idején bonthatták el. E fal alatt egy korábban épült falmaradvány figyelhető meg, amely a kör alaprajzú pillértől NY-felé tart.

8 A J. 1 — 3. szelvényekben lehatoltunk a bolygatatlan kőporos rétegig. E felett a két világháború közti feltárás után visszatöltött réteg helyezkedett el. Az 1966. évi feltárás után a középkori padlószintig visszatöltöttük a három szelvényt, valamint a főszentélyt, amely területet ezután gyepesítették (13. kép). B. 4—5. szelvény Ez évben az É-i mellékhajó NY-i végében folytattuk az előző évben, 1905ben megkezdett feltárást. A most végzett feltárás legfontosabb eredményének az ÉNY-i, tatárjárás után épült kör alaprajzú pillér NY-i oldalánál előkerült korábbi pillér maradványát tartjuk (14. kép). E mellett még további falmaradványok, egy sír és egy gödör is előkerült, amelyek egymáshoz való viszonya relatív időhatározásra is lehetőséget nyújtott. A két pillérmaradvány között kőlapokból kialakított padló részletei kerültek elő, hasonlóak a B. 3 — 4. szelvény É-i részén tavaly feltárt maradványokhoz. Ez a padló a kör alaprajzú pillérhez csatlakozott, de annál később készülhetett, amire a kő gyenge minősége utal. A padló NY-i széle fedte a románkori pillér maradványának K-i végét, alapozását (15— 16. kép). A románkori pillér maradványa két részből áll: az alapozásból és az arra ráépített pillérből megmaradt, két egymásra merőleges helyzetű kváderkőből. Ez a két, egymáshoz illeszkedő kő fontos adatot szolgáltat a románkori templom pillérei méretének meghatározásához. A két kő szabadon lévő, keskenyebb oldalainak vége csaknem az alapozás széléig ér, s így jogosan feltételezhető, hogy azok két irányba, illetve a D-felé esőnek ilyen módon hosszoldalát is figyelembe véve, három oldalt tekintve megadják a pillér egykori méretét. A két egymás mellett elhelyezkedő kő mérete 1 m. A szentély irányába az alapozáson még 40—50 cm szabad hely van. K —NY-i irányban a pillér eredeti mérete 1,40 m lehetett. A pillérek és az azok között lévő hevederek tartották a bazilikális szerkezetű székesegyház főhajójának a mellékhajók tetőzete fölé emelkedő falait.

9 A románkori pillérmaradvány DNY-i sarka körül egy később épített falcsonk került elő, s annak vonalában, É-i irányban e falazat további részét is megtaláltuk, amelybe később egy sírgödör NY-i részét mélyítették (17. kép). A NY— K-i tájolású, nyújtott helyzetű váz koponyáját és bal alkarcsontját korábbi bolygatás elpusztította. A jobb alkart temetéskor derékszögben behajlították. A temetkezés koporsós volt, amelyre három szeg és az elporladt deszkák nyomai utalnak. A sír alsó részére később egy hevenyészett jellegű, É — D-i irányú falat raktak. Ez a fal feltehetően törökkori, az ezzel megközelítőleg párhuzamos hely138