Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 10. (1972)

Kozák Károly: Az egri várszékesegyház feltárása 1.

A Perényi-fal bontásával a románkori székesegyházhoz tartozó fontos építészeti részletek is ismertté váltak. Ezeknek leírása azonban már a szelvényekre osztott hajó (B. 1 — 5. és J. 1 — 5.) ismertetéséhez tartozik (11. kép). B. 1. szelvény A szelvény feltárása során előkerült a J. 1. szelvény területén már korábban feltárt pillér, falpillér megfelelőjének és a hajó É-i falának maradványa, illetve alapozása. A feltárással K-ről haladtunk NY-felé. A két szelvénysor (B és J) határán kialakított metszetfalon figyelemmel kísérhettük a már megbolygatott törmelékréteget (I—I metszet). A következő szelvények határának közelében kialakított É—D-i irányú metszetben (J — J) a románkori pillérek és hajófalak maradványainak helyét rögzítettük (26. kép). A lebontott Perényi-fal helyén láthatóvá vált a nagyméretű kváderkövekkel elfalazott É-i mellékszentély (30. kép). A szentélynek ez az elfalazása egy nagyobb, feltehetően már gótikus építkezéssel hozható kapcsolatba. A Perényi-fal mögül került elő a főszentély és az É-i mellékszentély szögletében egy másodlagos helyzetű falazat, amely valószínűleg a XIII. század 2. felében végrehajtott újjáépítéssel állhat kapcsolatban. Miután a szemben levő szögletben hasonló falmaradványt találunk (J. 1. szelvény), diadalív maradványának tartjuk azokat (31. kép). A Perényi-fal mögött a főszentélyt vastag, köves törmelékréteg töltötte fel. Ennek kihordásakor egy kúpos vállrészröl induló, hengertagos kofaragványt találtunk (32. kép). A kőfaragvány kora a XIII. század 2. felére tehető, s valószínűleg a székesegyház boltozatrendszeréhez tartozhatott. A K —NY-i metszet vonalában a szentélyben egy kisebb, a Perényi-fal NY-i oldala mellett pedig egy nagyobb gödröt tártunk fel (26. kép I-I metszet). Ez utóbbi — sziklás altalajba vágott — gödörben emberi csontokat és néhány török edénytöredéket találtunk bolygatott helyzetben. Egy másik, hasonló méretű gödör kissé É-ra, ugyancsak a Perényi-fal NY-i oldala mellett mutatkozott, hasonló maradványokkal. Ennek a gödörnek ásásakor belevágtak az É-i románkori pillér és az attól K-re levő falpillér között húzódó fal alapozásába. A két gödör helyzete arra mutat, hogy azok a Perényi-fal építése után, feltehetően a török hódoltság alatt készültek. Az ott talált csontok valószínűleg a korábbi feltárás idején kerülhettek a gödrökbe. A szelvény szélén megtalálták az É-i hajófal maradványait (33. kép). Néhány kisebb, Árpád-kori edénytöredéket is találtunk a szelvény feltárásakor. A Perényi-fal bontásakor egy kváderkő került elő freskómaradvánnyal. J. I. szelvény A hajó с szögletében maradtak meg leginkább a románkori részletek. A D-i mellékszentélyt itt is elfalazták. Eléje egy oltárt építettek, amelyen égésnyomok mutatkoztak (34—35. kép). E szelvényben jó állapotban megmaradtak a B. 1. szelvényben csak igen kismértékben meglelt építészeti részletek. A hajó D-i fala egységes, kváderkőből épült. Csak tetején mutatkoznak későbbi ráfalazások. A D-i románkori pillérrel szemben levő falpillér is jó állapotban megmaradt. Azon túl azonban a hajó D-i fala vegyes anyagú. Ez a falszövetváltás a fal külső oldalán is jól megfigyelhető. A korai fal egyforma, kisebb kváderekből épült, az itt kezdődő támpillérnek már lábazata van és nagyobb kváderekből épült. J. 2—3. szelvény Ezekben a szelvényekben tártuk fel az első elpusztult,korábbi románkori pillér alapozását, egy sírt, s attól közvetlenül NY-ra a későbbi, XIII. század 2. felében átépített székesegyház köralaprajzú pillérének maradványát, s az alapozásnak ásott, vágott nagy gödröt (36—39. kép). Ezekben a szelvényekben a hajó D-i falának már csak egy felmenő kősóra maradt meg. A szelvény (J. 3.) NY-i és É-i részében későbbi falmaradványok mutatkoztak. 162