Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 10. (1972)

Szabó János Győző: Adatok Dobó István élettörténetéhez

gyakran tartózkodott Toicsván (Eperjesi okievéitár 1508. nov. 11-én és 1509. jan. 1-én keltezett oklevelekben Eperjes város tolcsvai házáról intézkedett). Ezt a születési sorrendet az alábbi oklevél bizonyíthatja: Dl. 23946.Gyárfás István is helyesen foglalt állást (Gyárfás, 12.), Csipes Antal alap nélkül Lászlót tartotta a legidősebbnek, a sorrend nála László, Ferenc, István, Domokos (Csipes, 5., 7.). Dobó Katalinnak, mint Dobó István leánytestvérének a történeti valóságára G. Molnár Vera ásatásai derítettek fényt, amikor a sárospataki templomban Sebesi Ferenc sírkövét feltárta: Veronika Gervers—Molnár, The History of Sárospatak's Court Revealed in Sepulchral Monuments, (Vajay Szabolcs Emlékkönyv, Braga 1971) 253 — 254. Gyárfás, 12. Gyárfás, 12—13. Gyárfás tanulmányát hasonmás kiadásban előlállítatta 1971-ben az Egri Várbarátok Köre. Gyárfás szerint Cékei Márton 151 l-ben halt meg és Dobó Domokost 1511. dec. 28-án gyilkolták meg. Ez nyilvánvalóan elírás. Ugyanis a DL 72136 (52. sz.) 1511. február 6-án keltoklevél Zsófiát már ruszkai Dobó Domokos özvegyének nevezi. Gyárfás István sajnálatosan másutt is elírta a dátumokat. így a Dobó István halálával kapcsolatos királyi utasítást Rueber János kassai főkapitányhoz 1572. június 2-i keltezésűnek írta (Gyárfás, 82.) és azóta őt idézve minden történész ehhez tartotta magát, ha Dobó István halálának kérdése felmerült. Holott az eredeti oklevélen vigesimo secundo, június 22 olvasható. (OL—148 —/NRA/ —f. 811, № 17) Fügedi, 79. A két asszony sorsának hasonlóságát még az is tetézte, hogy — mint láttuk — Dobó István az egri hős apja és nagyapja (Domokos III, Domokos II) egyaránt későn alapítottak családot, másszóval meglett, középkorú férfiként, túl a negyvenen választottak maguknak feleséget. Dobó István nagyanyja, Veronika harminc évvel túlélte a férjét. Fügedi Erik arra hívta fel a figyelmet, hogy az 1450 után született nagybirtokos családok férfiainak nagyobb százaléka nősült későn, 30 — 39 éves korában. Fügedi szerint ez a jelenség az addig soha nem látott arányú birtokspekulációval függ össze, spekulációt űztek a házasságkötésből is. (Fügedi, Évkönyv, 47-48.) DL. 72136/52 Csak a névazonosságból és az Upor-birtokokhoz való jogállásból következtetünk. DL 72136(57) 1. Dl. 72136(50) 1. DL 71935. Holub, 60. Dl. 72201. - Lásd a 314. jegyzetünket. 1519 — 1526 között erről az alábbi oklevelek vallanak 1. Váratlan örökség ill. királyi adomány: DL 71886 (Barta falu). - 2. Hetei János pap hagyatéka: Dl. 23963., Dl. 24222., 23964., 24017. (Újfalu, Bene, Szernye és Nagymuzsaj falvakban végül osztozkodtak a Hetei rokonsággal és a Kazon Jakchy családdal.) 3. Az Upor-Cékei örökség pere a Perényiek hatalmaskodásai következtében tömeges tanúkihallgatáshoz vezetett (Dl. 72212., 72213., 72214). Siker csak a különválasztott Szepesi János féle perben mutatkozott. Werbőczy, II. 14., 15., 26., 34., 39. — paragrafusokban szabatos felvilágosítást ad az uralkodói birtokadományok érvényességének a kérdésében. Dobó Ferenc politikai szerepét elsősorban Grittivel kapcsolatosan ismerjük: Kretschmayr Henrik, Gritti Lajos (Magyar történeti életrajzok, Bpest 1901) 129., 133., 136-137. — Legutóbb: Barta Gábor, Tört. Szem. 14 (1971) 289-3)7. Gyárfás, 14., 16., 48. — Dobó István jellemének, világnézetének kialakításában, bármilyen visszatetszőnek is hangzik, szerepet tulajdoníthatunk az egyházi tizedekkel manipuláló Serédi Gáspárnak is, akinek a kíséretéhez tartozott egy ideig. Ez a kérdés külön tanulmányt érdemelne. Dobó István vajda Ferenc bátyjának írt leveleiből közel negyvenet őriz a Magyar Országos Levéltár. Csipes Antal a monográfiájában a levelek jelentős részét figyelembe vette (Csipes, 99—116.). Dobó István e levelekben nemcsak apró gondjait tárta fel, de politikai és katonai kérdésekről is tájékoztatta. Sőt, egy-egy bizalmasabb továbbítandó levélnél arra kérte bátyját, hogy belátása szerint javítson bele (pl. 1555 január 12-én kelt levélben: Archivum Familiae Dobó de Ruszka, E-172 fasc. № 25-26.) Következő tanulmányunk tárgya éppen az 1556—1558 közötti időszak elemzése, amely Dobó Istvánra, mint emberre talán a legélesebb fényt vet. Erre hivatkozva most eltekintünk a hatalmas adatanyag jelzeteinek a felsorolásától is. Erről a korszakról ma is a legalapvetőbb tanulmány (az oklevéltára miatt is): Károlyi Árpád, A Dobó—Balassa féle összeesküvés történetéhez (1569—1572), Bpest 1879. Dobó István 1568 — 69. évi lengyel kapcsolatairól kitűnő képet nyújt számos új forrás feltárásával Csipes A utal: Csipes, 136—137. 54