Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 10. (1972)

Szabó János Győző: Adatok Dobó István élettörténetéhez

Kérdés, hogy ebből a szerző hogyan számolta ki Tiba 250 és Szobránc 50 fős lélekszámát. — Az előbbiek azonban semmit sem vonnak le Bácskai Vera kitűnő munkájának az értékéből. 233 Szabó I. (1966) 191. A táblázaton az 51 -60 háztartású falvak 1301-1400 évek között 3.2%-t képeztek az országos átlagban. De ha az 1400 évi forrásadatunkat az 1401 —1526 korszakba helyezzük, akkor Dobrony az 1.9%-os kisebbségbe tartozik. 234 Dobrony a XV. századtól kezdve a múlt század végéig megtartotta az Ung-Bereg megyei falvak népességstatisztikájában elfoglalt előkelő helyét. 1870-ben Beregben 271 község volt kisebb és mindössze Munkács, Beregszász, Nagylucska, Tarpa és Büke volt népesebb. (Lehoczky, I. 432.) 235 Dl. 32383. 23,! Az adóösszeírások népességstatisztikai értékéről külön tanulmányt írt: Bakács István, A dicalis összeírások, 3. A népességstatisztikai forrásérték (A történeti statisztika forrásai, szerk. Kovacsics József, Bpest 1957) 58 — 65. 237 Zs. II. 1279. sz. — Paraszti településekben élő, adómentességet élvező népréteg olykor nem is jelentéktelen nagyságára már Sinkovics István is felhívta a figyelmet. Zselizen a XV. sz. elején 59% volt az adózó, 29% adómentességet, 5% örök szabadságot élvezett, 7% pedig zsellér (földnélküli): Sinkovics, 60. 238 Szabó I. (1969) 34. 239 Szabó I. (1969) 34 — 35. — Az Ung megyei jobbágyok szabad költözködésére vonatkozólag becses Zsigmond-kori adatot közölt Sinkovics István (Sinkovics, 55.). Brankovics György Palóci Máténál panaszkodott, hogy noha ő minden parasztját oda engedi menni, ahová akar, most (1430—1437) amikor Debrecen városába Ung megyéből sok paraszt ide jött, a földesurak hallani sem akarnak arról, hogy elengedjék őket. 240 A Heves megyei történeti adatok beszédesen mutatják a két földrajzilag eltérő táj, a hegyvidék és az Alföld templomépítkezéseinek a különbségeit. Az erdőkkel borított hegyvidéken a kőtemplomok mellett még a XVIII. század végén is álltak fatemplomok (Bélapátfalva, Miklófalva, Bekölce, Sírok, Szarvaskő, Hevesaranyos). Sőt, 1732-ben három alföldi faluban is: Tarnazsadány, Visznek, Új lőrincfalva. De 14 évvel később, 1746-ban az újlőrincfalvi templomot sárral tapasztott sövényfalunak írják le (paticstemplom), mint a a tiszanánait, S

r ilyen sárból, faágakból összetákolt templomot emlegettek Adácsról, sőt Domoszlóról is. Úgy látszik az Alföldön nemcsak a kő, hanem a fa is egyre ritkább, drágább építőanyag lett. (Bakó Ferenc, A faépítkezések emlékei Heves megyében, Az egri múzeum évkönyve 5 (1967) 172.). Itt jegyezzük meg, hogy a pápai tizedjegyzékben I. Károly idején még nem szereplő Bező, Zahar, Radies falvaknak is volt már valószínűleg templomuk. Meglepetésekkel azonban mindig számolhatunk. A Heves megyei Zaránknak 1422-ben nem volt temploma (sem temetője), s ezért a halottakat, míg elszállították, olykor 8 napig is temetetlenül hagyták (Lukcsics I. 469. sz.). 241 Helene Balogh, Les edifices de bois dans l'architecture religieuse hongroise, Bpest 1941. 242 Pongrácz Pál, A mezőgazdasági jellegű ipari építészet műemlékei. A malmok. (Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem tudományos közleményei III. 3. sz. Bpest 1957) 30 — 34. — Pongrácz Pál, Régi malomépítészet, Bpest 1967, 90. 243 Zs. II. 5667. sz. 244 Munkács 4669. sz. (191 l-ben helyesbített) térképen is szerepel. 245 Zs. II. 5555. sz. Ez az oklevél is megnevezi közelebbről a malom helyét. 246 Heves megyei Levéltár, XV-5., 796. rsz. Az adatra Sugár István hívta fel a figyelmemet. 247 Zichy, V. 314. sz. — A dénármárka forintra való átszámítására lásd: Zs. II. 934. sz., 2073. sz., 4442. sz., 4928. sz., 7549. sz. 248 Werbőczy, I. 133. 36. (10 girában számolt; egy gira azaz márka 4 forintot ért.). 249 Zs. I. 5642. sz. 250 Fejér X/3 56. — A Dobronnyal nyugat felé határos közeli Kisdobrony sertéstartására több okmány is rávilágít. így azt olvashatjuk az egyik 1398. évi oklevélben, hogy Nagymihályi János (főispán) testvére Péter nagybányai plébános familiárisai 1396. május 15-én Kisdobroni János fiaitól innen 108 sertést, hatvan marhát és juhot (összesen) raboltak el. — Jellemzően a kártétel első helyén a sertések állnak! (Sztáray II. 12.) 251 Zs. II. 1279. sz. 252 Werbőczy, I. 133.29. 253 Uö. 133. 24. 2£4 Molnár E., i. m. 188. 255 Sztáray II. 278. 256 Szabadfalvi J., Az extenzív sertéstenyésztés emlékei Magyarországon, A Déri múzeum évkönyve 1969-1970, Debrecen 1971, 310. 257 Zs. I. 6095. sz. 4* 51