Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 10. (1972)

Szabó János Győző: Adatok Dobó István élettörténetéhez

118 Mályusz Elemér szerint 1403-tól élt a királyi udvarban, mint apród. (Mályusz, 180.) Arra gondoltunk, hogy jelentős tanulmányában ez valószínűleg sajtóhiba, hiszen a Mályusz szerkesztette okmánytárban több oklevél eme keltezés ellen szól. Palóci Máté már 1400 ápr. 25-én szolgálatai jutalmául egy kedvezményben részesült, tehát legkésőbb 1399-ben mutathatták be a királynak. 1400 aug. 1-én a nádor perhalasztást rendelt el, mivel Máté a király megbízásával elfoglalt (Zs. II. 430.). 119 Fejér X/l 298 — 99. Az oklevélben „Magister Dominicus filius Jakobi de Ruzka fidelis noster familiáris", luvenis-ként sohasem emlegetik, valószínűleg azért, mivel Domokos mester nem túl fiatalon került az udvarba. 120 Fejér X/l 331—335. Az oklevél szerint oroszlán bátorsággal (leonina audacia) harcolt Domokos. A kifejezést azonban nem szabad túlértékelnünk, ugyanis e kor okleveleiben divatos attribútum. 121 Zs. I. 333. sz. — Mivel a munkácsi uradalom Erzsébet, majd Mária királynő birtoka volt, a belőle kihasított falubirtokoknál ezt erthetőleg felemlítik az adománylevelek. De e kérdést másképpen is megfogalmazhatjuk: Domokos mester az udvarnál a királynő katonai kíséretéhez (bandériumához) tartozott, s ezért királynői birtokkal jutalmazta a király. Végül úgy is megállhat e körülmény okfejtése, hogy Domokos azért lett a királynő lovagja, mivel a szomszédos munkácsi uradalomból részesülni kívánt és végső célkként talán a munkácsi várnagyság lehetősége is felmerült gondolataiban. Ebben a lovagkorban a királynői szolgálat nem volt háládatlan feladat. Perényi Imre Mária királynő diósgyőri várnagya volt, mielőtt országos méltósághoz jutott. Ki gondolhatta volna 1386-ban, hogy az ifjú Mária királynő 1395 május 17-én meghal (miután a budai hegyekben leesett a lováról várandós állapotban), s hogy Zsigmond Munkácsot átadja Podólia hercegének. — Hodinka Antal is hangsúlyozta: Munkácsnak, mint Mária birtokának átadása Koriatovics Tódornak csak Mária halála után történhetett meg, az új uraság 1398-ban tűnik fel Munkácson. (Hodinka A., A munkácsi görög-katholikus püspökség története, Bpest 1910., 143 — 144.) Ma is itt halad az Uzsgorod-Munkacsevo közötti főközlekedési út. Zs. I. 394. sz. Szabó I., A középkori magyar falu (Bpest 1969) 102. Hóman, II. 269. Zs. I. 1271. sz. Relatio magistri Dominici filii Dobó. — Mályusz Elemér Nürnbergi Márk 1404 — 1412 közötti szerepét elemezve arra is rámutatott, hogy a királyi oklevelekben a relatios nevek a király tanácsadóit jelentik. (Mályusz 172.) Zs. I. 841. sz. Zs. I. 862. sz. Az oklevélben szereplő Rophayn — Rafájna névazonosságáról lásd: Györffy, 547. Zs. I. 2309. sz. Csánki 1. 406. Zs. 1. 1594. sz. Lehóczky III. 237. alatt említi, mint Dobrony egyik birtokosát 1394-ben. Zs. I. 3928. sz. Zs. II. 81. sz. Farkasfalvi, 105. Fügedi, 24. Lehóczky, I. 353. Mályusz 179. — Az oláhok betelepítéséről és szerepéről Beregben és Máramarosban lásd: Petrovay Gy., Sz. 45 (1911) 607-626. Zs. II. 80. sz. Zs. II. 443. sz. Sztáray I. 362-63., 563., 434. - Farkasfalvi, 106. Zs. I. 1282. sz. Szolgálatáért Lucska falut kapta Bereg megyében. Itt megillette a Szeretva folyócskánál a vámjog és a komptartás joga is. Sztáray I. 490—91. — Zs. I. 1478. sz. — Ugyanebben az évben megkapja a Zemplén megyei Bethlen falut is: Zs. I. 1441. sz. Sztáray I. 504. — Farkasfalvi, 105. Sztáray I. 498. Sztáray 1. 518-19., 522-23. Zs. I. 3471. sz. Fügedi, 132., 134. Sztáray II. 12. Zs. I. 4713. sz. 46