Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 10. (1972)
Korompai János: Gárdonyi titkosírásos feljegyzéseinek tartalma
„Széli Farkas: Fehér arc, fehér haj, szemöldök és fekete szem. Két fekete pont egy fehér fejen" „Szőr, haj : Szimpla szőke nő. Olyan, mint virágok közt a komlóvirág. Arc: Minden arcnak van egy állandó lelki bélyege: gondokba merült, fogfájós, víg, sib." SZEM: „Ólomszín árnyékban ülő. Barna arcából kivillogó szeme-fehére. Fénylő, de erőtlen, mint a halpikely. Oltárnéző áhítatos szem. Olyan ártatlan, mint a hathetes kisdedé. Oly boldogan néz, mint tót a pálinkára." NŐ: „Oly illatos, mint a rét kaszálás után.'''' „Bármit gondol és bármit tesz, elmondja valakinek.'''' „Részeg a saját szépségétől." „Komoly, szép nő. Mintha nem is ebből a világból való volna, annyi finomság van egész valójában." „Bármilyen érdeklődéssel beszél, a szeme hideg, mint a napsütötte jég." „Virágnak öltözik — ma kék virágnak, holnap fehérnek." „Szép fehér nyaka van, meg szépen tudja a napernyőjét tartani. Egyebet nem tud semmit." „Lélekzö márványszobor. Ruhába öltözött szobor." „Mintha valami finomabb matéria volna a teste. Mint az órás kirakatában az ezüst órák között az arany óra." BESZÉD: „Mikor az ember beszél: Fogdossa kabátja gombját. Játszik bottal, napernyővel. Forgat valamit. Vakaródzik. Bajuszát pödri. Pelyhet vesz le magáról vagy másról. Köhint. Kezét nézi, vagy lábát, vagy a hallgató lábát." „Beszéd közben az öregúr tubákos szelencét forgat. A nő zsebkendőjét gyűri, tépi. Ölébe kulcsolja a kezét. Ideges ifjú cigarettjéröl sürün veri le a hamut." GYERMEK: „Tizenhárom éves. Vékony lábakon áll, de nagy lábakon, mintha tévedésből az apja lábát hozta volna el maga a lábai helyett." SZOKÁS: „Egy szenvedélyes pipás, aki azonban mindig valami büdös dohányt szí. A gyermekek, akik közelében nőnek fel, örökre mentve vannak a dohányzás ostoba szokásától." Dráma Két különböző méretű — 21x38, illetve 21x33,8 cm-es — fehér papírlap. Az egyik gyárilag, a másik kék színes ceruzával kézzel vonalazott. Mindkét lap közepén határozott összehajtás nyoma látható, de semmi sem mutat arra, hogy a lapokat fűzetbői vették volna. A hajtás segítségével a két lap összesen nyolc oldalra osztható. Ilyen oldalszámozás nem volt a lapokon, csak a feldolgozáskor vezettük rá ideiglenesen. A lapok felső bal sarkában, többszörösen kiemelve — nagybb jelekkel, kétszer is bekeretezve — címként a „Dráma" szó áll. Az első lapnak mind a négy oldalán, minden sorban olvasható szöveg. Ennek folyóírásos áttétele 211 gépelt sor. A másik lapnak csak két oldalán van összesen 28 sornyi írás. Feltételezhetjük, hogy Gárdonyi a második lapot az első lap minden sorának lefoglalása után folytatásképpen kezdte használni. A feljegyzések fogalmazvány jellegűek és eltérő időpontokban keletkeztek. Valószínű, hogy az író ezeket a megállapításokat 1920 és 1922 között átvezette a Mesterfüzetekbe és a Mesterkönyvbe. Az első oldal közepén 1909. február 22-i keltezést találtunk. Más részek keletkezése a betűrendszert megfejtő Gilicze Gábor szerint 1913-ra tehető. Az első két oldal néhány sora és a második lapon (az. 5. és 6. oldalon) olvasható feljegyzések még újabbak lehetnek. E meggondolások alapján tettük az összefoglaló adatok táblázatában a keletkezés időpontját 1909 és 1916 közé. A drámaírásra vonatkozó feljegyzések keletkezésének kérdése érdekes, mert Gárdonyi éppen 1909-ben jutott túl a drámaírói karrier (az író szerint kálvária) utolsó állomásán. Fia, Gárdonyi József könyve szerint 17 1909 elején, az utolsó színházi alkotás, a Falusi verebek befejezése után ez a bejegyzés került Gárdonyi Géza naplójába: „Csak most látom, mennyire kifordít valómból a drámázás. Nem tudok aludni, dolgozni, még olvasni se." 22 Az Egri Múzeum Évkönyve 337
