Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 10. (1972)

Korompai János: Gárdonyi titkosírásos feljegyzéseinek tartalma

tyánkja és a Kürt szövegezésekor került számos bejegyzés a Naplóba. 1916. januárnál találjuk ezt a két mondatot: „Szunyoghyban a 'hegedű dünnyököV'." „A hangok a Kürtben 'zunognak, dudilodnak'." Az Ars poetica és a filozófia más füzetekben, a Mesterkönyvben, illetve a Filozófiai jegyzetekben sűrűsödik. A Napló-füzetben inkább csak a gondolatok felvillanását rögzíti Gárdonyi. így 1917 március 30-án: „Ma eszméltem rá, hogy több realizmussal kell írnom.. . a mélységek szépségeire törve." Ugyanebben az évben, április 12-én ezt vezette naplójába: „.. .egyszerre gazdag vagyok, ha eltökélem, hogy kevéssel beérem. Akkor egyszerre elérem a legnagyobb vagyont, a nyugalmat, amelyre teljes életemben vágytam, de ép ezért szüntelenül zaklattam magamat és ebbe múlt bele az életem és egészségem. Vénségemre tört hajóként értem révbe." Két idézet az egészségével foglalkozó naplóbejegyzésekből. 1916. április 28-án: „Ma világosodtam rá, hogy az egészség négy forrásából mindmáig elmulasztottam a mozgást, levegőt, napfényt." 1917 szeptember 17-ről : : „Ezekben a napokban gondoltam arra, hogy talán jó az egészségre, de különösen az emésztésre, minden nap egy kicsit elfáradni: künn persze a levegőn, valami testi munkában, hacsak egy negyedórára is. S azóta, hogy cselekszem, érzem a jó hatását. Leginkább fát irtok és a kerti utat tisztogatom." A Napló legutolsó, 1922. szeptember 12-én kelt bejegyzése szintén az író betegségéről szól. Gárdonyi érdeklődése a közügyek iránt kitűnik a háborús évek naplóbejegyzéseiből. 1916-ban az erdélyi harcok miatt panaszkodik, 1917-ben és 1918-ban a spekuláció, a kétszáz koronás búzaár és a puttonyonként 32 koronás cseresznye, a lakóháza szomszédságában levő várlaktanya katonáinak nyomorúsága és az adta kezébe a naplóíró tollat, hogy a parasztoknak is, meg neki is lósóska, diófa és nyírfa levelét kellett dohány helyett a pipába tömni. A háború utáni hangulatára jellemző ez az 1922 tavaszán keletkezett bejegyzés: „Meghívó a kormányzóhoz teára. A dán király hintóját küldte Andersenért, én egy nyomtatott kártyameghívóra lóduljak... S velem együtt harminc meghívott között...". Saját írói munkájának bírálata a szigorú önkritika megnyilvánulása. 1916. február 26-i naplóbejegyzése: „Reggel, hogy ébredtem, ez a gondolat állt a fejemben: a Bor sikere a végellentézis nagysága. A többi drámám gyengesége ennek hiánya... Egyszerre látom minden munkámnak az értékét és értéktelenségét, mint valami próbakövön". 1916. szeptember 16: ,,. . .kevés karaktert állítok elő s az élet sok miliője iránt vak vagyok". 1920. szeptember 8: „Eszmélek rá, hogy elbeszéléseim figuráinak testi megjelenítésében milyen gyenge vagyok, holott éppen ezzel brillírozhatnék". 1921. április: „...Szinte elirtózva eszméltem rá, hogy mennyire művészietlenek negyven évi munkálkodásom remekei. Nem vigasztal, hogy a többi író is ilyen. De ha van még tíz évem, talán pótolhatom." Az anyagiak Gárdonyi életében fontos szerepet kaptak. Nyomorral, éhezéssel határos ifjúkor, megalkuvásokkal és megaláztatásokkal terhes pályakezdés után évtizedek munkájával és takarékosságával, szinte elkésve gyűjtötte össze a maga és a családja életének anyagi bázisát. Jellemző idevágó naplórészlet 1917. november 9-ről: „Szinte ideges türelmetlenséggel várom a Vasárnap szerződését. Nem hiszem ugyanis, hogy elfogadják a soronkint való öt koronát. De ha elfogadják, akkor, végre, 55. évemre úr lehetek!" Gárdonyi ismerte személyének és munkásságának kiemelkedő jelentőségét. Figyelte a róla megjelenő közleményeket és naplójában rögzítette saját véleményét az ilyen hírekről. Most egy megelégedett hangú bejegyzést idézünk 1922 február 12-ről: „E hó elején jelent meg Pintér nagy, kétkötetes műve, s e hét elején küldte meg. Hiába hát, a fantáziának érzékenységét elokoskodni teljesen nem lehet. Mély megilletődéssel szemlélgetem a könyvben a cikket, amelyen bár a jóindulat elfogultsága érzik, mégis, ha nagyon nem igaz volna, kompromittálná őt. Egy kis lelki napsütést éreztem." 329