Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 10. (1972)

Schwalm Edit: Nagyböjti táplálkozás Észak-Heves megye palóc falvaiban

Schwalm Edit NAGYBÖJTI TÁPLÁLKOZÁS ÉSZAK-HEVES MEGYE PALÓC FALVAIBAN A népi táplálkozásban megkülönböztetett jelentősége van a böjtös ételeknek. „Az év ünnepei közül szigorúan meghatározott, s egyben legállandóbb étrendjeikkel azok az alkalmak tűnnek ki, amelyeknél az étrend nemcsak pozitív szokást, de egyben tilalmat is kifejez, vagyis a böjtös jellegűek. '

n Az ételek szigorúan kötött rendje meghatározta és leszűkítette a készíthető ételek körét; az ünnepek erős hagyományőrző jellege és az egyház előírásai konzerválták azt. Kizárólag egyházi rendelkezések szabályozták a húsvét előtti negyvan nap (Quadragesima), a nagyböjtben ételkészítésre felhasználható alapanyagok körét. Egyrészt tartózkodást jelentett bizonyos ételektől (hús, zsír), másrészt egyszeri jóllakást. Mindkét része az idők folyamán rendkívül megenyhült.

2 Ez az egyházilag előírt böjt, lassan néhány napra korlátozódott. E napok (hamvazószerda, nagypéntek) hagyományaival összefonódott étrend, a hagyományok feledésbe merülését is messze túlélte. Míg az ünnepi étkezést így jellemezhetjük: sok hús, sok zsír, sok édesség, addig a böjtöt: semmi hús, semmi zsír, sok savanyúság.

3 A palóc konyha elég sok kezdetleges elkészítésű ételfélét megőrzött. Ezek közé tartoznak a böjtben kedvelt savanyúlevesek (kiszi vagy cibere, csóré), a zsufa, egyes lisztpépek (ganca, pepp), valamint erjesztő nélküli lepényfélék (laska). Meg kell azonban jegyeznünk, hogy ezek az ételek az év bármely napján előfordulhattak, de mert megfeleltek a böjtös étel kritériumainak (zsír nélkül készíthetők, hús nem kell melléjük), itt maradtak fönn legtovább, s őriztek meg olyan készítési technikájú ételeket, amelyek egy korábbi korszak táplálkozására engednek következtetni.

4 Dolgozatomban az Észak-Heves megyei palóc falvak nagyböjti táplálkozásával, illetve az ezt megelőző kövér hét és farsang-háromnapja táplálkozással szorosan összefüggő szokásaival foglalkozom. E terület három nagy völgyben

5 elhelyezkedő falvai közül a következőkben végeztem terepmunkát, illetve felhasználtam az Egri Múzeum Néprajzi Adattárában található, anyagomat kiegészítő gyűjtéseket is: Mátraballa, Mátraderecske, Párád; Sirok, Bükkszék, Bükkszenterzsébet; Egercsehi, Egerbocs, Bekölce, Balaton, Bükkszentmárton, Mikófalva, Bélapátfalva, Szarvaskő. (1. kép). /. FARSANG Farsangnak tulajdonképpen a vízkereszttől hamvazószerdáig tartó időszakot nevezték. Utolsó hete: a kövér hét, csütörtökje: kövér csütörtök vagy zabáló csütörtök. Sok helyen disznót vágtak, zsíros pogácsát sütöttek, megkezdődött a rokon- és ismerőslátogatás, készülődtek a tulajdonképpeni farsangra: háromnapra, farsangháromnapra. Farsang utóján (farsangvasárnap, farsanghétfő, farsangkedd) tartották az év legjelentősebb mulatságait. A háromnapi bál vasárnap délután kezdődött és húshagyó kedden 11-kor ért véget. Ekkor tartották a lakodalmak nagy részét is. A farsangi mulatságokat a remélés, kántálás zárta le. A legények húshagyó kedd delelőttjén muzsikaszóval vonultak végig a falu utcáin, rossz ruhákba, maskarába öltözve. Beköszöntek a lányos házakhoz, ahol szalonnát tojást, kol20 Az Egri Múzeum Évkönyve 305