Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 10. (1972)

Bakó Ferenc: A föld és tégla falazat az északmagyarországi népi építkezésben

más eleme a kultúrának, először az uralkodó osztály építési igényeit szolgálta és csak később szállt le a népi építkezés gyakorlatába, ahol éppen korunkban válik elavulttá, túlhaladottá és marad a gazdaságilag legalsó néprétegek építőanyaga. A földépítkezés különféle technikái — a dolgozatunkban felsorakoztatott adatok tanúsága szerint — a legújabb időkig szinkronikusan éltek egymás mellett annak ellenére, hogy a vályog a XVIII. sz. második felében elkezdte valamennyi kezdetlegesebb módszer kiszorítását. A technikai fejlődés és a hatóságok egészségügyi intézkedéseinek hatására a veremlakás, a gödörlakás teljesen eltűnt a magyar falvakból és tanyákról, de azok a népi technikák, amelyek életképesek, szerepet kapnak az új építőanyagok alkalmazásában is. Nem kerülnek ezért az építészettörténet lomtárába, hanem továbbfejlődve szolgálják az ember építő szándékát és tevékenységét. JEGYZETEK 1 E területen az építőanyagok előfordulásával, beszerzésével és hasznosításával korábban már több alkalommal is foglalkoztunk. A faépítkezésre lel. Bakó F. 1967; a kőépítkezésre és barlanglakásokra Id. Bakó F. 1971 és 1972 írásait. Rövid összefoglalást ad a kérdésről Bakó F. 1968. 436 — 439. Ezek a tanulmányok a kutatásainkat megelőző irodalmat is felsorolják. 2 Földrajzi környezet, klimatikus viszonyok és építőanyag, ill. építmény viszonyára a szakirodalom számos utalásából Id. Mendöl T. 1963. 59, Tóth K. 1954. 197, Bodrogi T. 1961. 151, Szabó L. 1968. 528; Bátky Zs. 1920. :! Adatközlőink nevére később az egyes, jelentősebb adatokkal kapcsolatosan fogunk hivatkozni. 4 Ld. Dercsényi-Voit 1969. 5 Felsorolását Id. a dolgozat végén. fi A műemléki topográfia szerkesztőinek megbízásából Jankovich Miklós az Országos Levéltárban; az egri múzeum felkérésérc pedig Sugár István a Heves Megyei Levéltárban, valamint az egri érsekség Gazdasági Levéltárában kutatott. Adataik közlésekor a jegyzetben feltüntetjük az illető kutató nevét. 7 Weiss R. 1959. 37. térkép Vidal de la Blache után. Az általános etnológia a földbe ásott házat, a tetőkunyhót tipikusan az északi sarkvidék térségébe és attól délre eső területeken helyezi el és a hideg égövvel magyarázza (Birket-Smith 193). Buschan szerint a földbe mélyített tetőkunyhó századunk elején még Oroszország északi részein és Szibériában a Jeniszci folyóig (telepes kunyhók), továbbá Svédországban, Északnémetországban, Hollandiában, Belgiumban, Észak- és Nyugat-Franciaországban — a Rone-tól nyugatra eső területen és Limoges környékén volt megfigyelhető (Buschan II. 2. rész, 409 — 41

1). 8 Szabó I. 1969. 29, 33, 4L 9 Bátky Zs. 1929. 11-12. '" Különösen a földváraknak lehet ilyen szerepük, amelyek egyszerű földsáncok, kő nincs bennük, legfeljebb levert cölöpök (Régészeti kézikönyv, I. 128—129). Heves megyében is számos földvárat ismerünk, közöttük a hatvani kultúrát hordozó szihalmit, a makiári Baglyashegyet, a feldebrői Cserepes-partot, a poroszlói Földvárat; ezek készítése a későbronzkor óta nagyfokú szervezettségre és központi irányításra vall. Ld. Kalicz N. 1969. 25, 26, 29. 11 Bierbauer V. 1937. 180. 12 Borbíró V. 1954. 232 — 240. A földépítkezés gyakorlatának korszerűsítését és szorgalmazását minden bizonnyal a második világháború után kialakult lázas iramú építkezés és építőanyaghiány sugallta. 13 M. Stat. Közi. 42. к. Юх, 129, 189, 191; K. S. H. 1972. 12. 460-463. 14 Bár az említett telepes falvak közül csak hármat említünk meg, meg kell jegyezni, hogy ebben a kategóriában magas százalékkal szerepel még Aldebrő, Kápolna és Kerecsend is, valamennyi az egri érsekség és Grassalkovich hg. XVIII. századi telepítései. Kivételt képez közöttük Nagytálya, ahol a kő vagy tégla alappal készült épületek száma csak a 42%-ot éri el. 15 Banner J. 1911. 135-136; Ecsedi I. 1912. 166; Barabás J. 1965.92-93. 1,1 Tahy G. 1837. 14. Tahy a földből épített különféle falazatok tartósságáról jó véleményt ad, amikor az előbbi gondolatot így folytatja: „Azon épületeknek fala, gondviseléssel számtalan ideig tart, ha a tűz megemészti a tetejét, a fala erősebb marad." Adatainknak síkvidéki vonatkozásai nemcsak azok természetéből következnek, hanem abból is, hogy Tahy Alattyán és Monostor községekben volt birtokos, valószínűleg ott is lakott és viszonylag rövid megyeismertetőjében inkább a saját pátriája viszonyait mulathatta be. 17 Istvánffy Gy. 1911. 1. 274