Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 10. (1972)
Bakó Ferenc: A föld és tégla falazat az északmagyarországi népi építkezésben
építőanyagokkal vegyesen került beépítésre. A helyszíni gyűjtés tehát viszonylag kevés archaikus elemet tudott közvetlen tapasztalati úton feltárni, erre más lehetőségek, így az emlékezet, a hagyomány és az írott források kínálkoztak. Ez a helyzet a földrajzi adottságokból és a történelmi fejlődésből következett. 149 A tanulmányunkban összegyűjtött adatok ennek ellenére nemcsak alkalmasak arra, hanem igénylik is azt, hogy a terminológia kérdését újra elővéve és egyes fogalmakat tisztázva, ennek egészét áttekintsük és rendszerezzük. Mindenek előtt az emberi lakás megnevezésére szolgáló különféle fogalmakat kell tisztáznunk. Köztudomású, hogy a fogalmak az őket kifejező tárgyakkal együtt dialektikusan változnak, ezért a tárgykörünket jellemző fogalmak is jelentésváltozáson mentek át az utóbbi évtizedek, évszázadok alatt. Ez a szabály érvényes a mi hajlék, lakás, kunyhó, ház, putri szavainkra is. Jelentésüket az értelmező szótár meghatározásaiból vesszük, mint a kérdés legautentikusabb forrásából. A lakás első jelentésében egy személy vagy család otthona, ami egy vagy több összefüggő helyiségből, mellékhelyiségekből álló lakóhely. Második jelentésében az a hely, ,,ahol valamely nagyobb állat rendszeresen megpihen..., kicsinyeit neveli". A lakás tehát igen tág fogalom, mibe állati búvóhelytől a korszerű, összkomfortos lakásig mir den belefér, ennélfogva jogosan beszélhetünk nemcsak emberi, hanem állati lakásról is. A hajlék ennél szűkebb kategória, amennyiben „emberi lakóhely, lakás, otthon, kisebb lakóház", tehát funkciója az emberre szűkül le, s ugyanakkor szerényebb műszaki igényeket feltételez, amelyek ide sorolják pl. a kunyhót is. A kunyhó fogalmát szótárunk az ideiglenes funkcióval („alkalmi tartózkodási hely"), az építőanyaggal („kóróból, nádból, agyagos földből") és a formával („ablak nélküli, néha kúp formájú") jellemzi, hozzátéve, hogy „kezdetleges építmény". A ház pedig „állandó emberi lakóhelyül használt épület, lakóház". A dolgozatunkban vizsgált lakásformák között gyakran előfordult a putri, vagy putriház, ennek azonban szabatos meghatározását az értelmező szótár — amint ezt fentebb már említettük — nem tartalmazza, a népi szóhasználat és a néprajzi irodalom viszont több fogalom jelölésére használja. A putri jelentése egyszer földbe ásott lakás, vagyis ház, illetve istálló, függetlenül a földbe süllyesztés mértékétől, gyakran teteje is leföldelve. Ezt a lakástípust mások földháznak, vagy más funkcióval fö/dól-nak nevezik. A putri másik jelentése részben földbe mélyített, részben a föld fölé épített lakóház, aminek nincs födémje, ennélfogva padlása sincs. Ezen kívül putri-nak nevezik a kissé földbe mélyített lakóházat akkor is, ha födémje van. Valószínű, hogy a szó ennyiféle használata magának a tárgynak az elpusztulásával magyarázható: a putriházakat mintegy ötven évvel ezelőtt elsodorta a fejlődés, de úgy tűnik, közrejátszott ebben a hatóság tiltó rendelkezése is. 150 Fel kell figyelnünk a szavak idők folyamán bekövetkező jelentésváltozására, ami a putri esetében szembetűnő: a valódi putrik eltűnése után már csak a cigányok nyomorúságos viskóit nevezték így, de kétségtelen, hogy korábbi formájában a putri ezeknél magasabb szintű lakás fogalmával volt egyenlő. A dolgozatunkban előforduló építmények fogalomrendszere megkívánja a részfogalmak meghatározását és viszonyítását. Közöttük legátfogóbb a lakás fogalma, amibe minden emberi otthon és állati lakóhely elfér. Amikor a természetes föld falazatú, illetve földbe vájt építménytípusok összefoglaló nevét keressük, erre a lakás szó a legalkalmasabb. Jelentése magába foglalja az emberi és állati lakás különféle formáit (sátor, kunyhó, ház, — enyhely, karám, akol, ól, istálló, stb.). Ez alá rendelt és szűkebb fogalom a hajlék, a kunyhó, vagy a ház, a szavak közhasználatú jelentésében. A putri fogalmát célszerű a födém nélküli lakások (ház, istálló) részére fenntartani, tekintet nélkül azok földbe vájt építésmódjára. A földbe süllyesztés mértékét a verem-, ill. gödör- összetételekkel lehet kifejezni. Az első lakástípusnak nincs oldalfala, a másodiknak alacsony falai vannak, ezért padlója kevésbé süllyesztett. E három alaptípus között átmeneti formák alakultak ki, mint a putris gödörház, 270
