Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 10. (1972)
Bakó Ferenc: A föld és tégla falazat az északmagyarországi népi építkezésben
le. Pélyen a szót ebben a jelentésben és az eljárást nem ismerik, de annak a kender mennyiségnek, amennyit egyszerre a guzsalyra szoktak kötni, a neve gyongyola volt. Az etimológiai szótár (TESZ 1967) a gongyola szót nem tartalmazza, a göngyölegnek pedig ide kapcsolható jelentését nem közli. Ballagi Mór múlt század végi szótára a két szó értelmét a fentebbi építkezési gyakorlatnak megfelelően adja meg -.göngyöl—többek között— annyi mint csomóba köt, hajlít, göngyölít; gongyola: egy csomó kender; göngyöleg: hígított agyag, sár, mellyel a padlást megtapasztják. 80 Még többet mond az 1864-ben kiadott Czuczor—Fogarasi szótár. A göngyöl és gongyola szavak magyarázata megegyezik a Ballagi szótáréval, de a göngyöleg-пек itt tárgyalt jelentéséhez előfordulási adatot is közöl: „Szeged vidékén am. sártapasz, mellyel a ház padlását bevonják, hogy a tűz a gerendákhoz ne férhessen." 81 A padlás ilyen technikával való betapasztása, úgy látszik, egy korábbi fecskerakásos falépítő módszer maradványa és ahol ez a technika ma is gyakorlatban van, ott egy időben ismerték ennek alkalmazását a fal készítésben is.—A padlás tapasztásának másik módját, minthogy ennek a falrakáshoz nincs köze, később tárgyaljuk. Területünkön a göngyöleg szónak más jelentésével is találkoztunk és ez a jelentéstartalom más funkciót is hordoz. Besenyőtelken és Mezőkövesden 1920. körül a boglya kemencét göngyöleggel készítették, vagyis a vesszőből font kemencevázat kívülről fél méter hosszúságú, 5 — 6 cm vastagságú, pelyvás sárból gyúrt hurkákkal tekerték be, majd a göngyölegek felületét lesimították. Az első égetés után a vessző hamuját kisöpörték és belülről a váz helyét is betapasztották. Ez az eljárás nagyjából megegyezik a nagysárrétivel, amit Dám L. írt le és amiről kimutatta, hogy a neolitikus kerámia-készítő technikával rokon. 82 A besenyőtelki és mezőkövesdi göngyölegnek Tápéról közölt variánsa arra utal, hogy egy időben ezzel a technikával nemcsak kemencét, hanem házat is készítettek. Itt „a gyermekfej nagyságú gomolyákat, úgyevezett csömpölyegeket" hosszúra elnyújtották és a sövényfal oszlopai közé csapkodták, gyúrták be. 83 A rakott sárfal vagy fecskafal számos előfordulását ismerjük az Alföldről és nemcsak a mi esetünkhöz hasonlóan, a hagyományból, hanem a közelmúlt, sőt a jelen élő gyakorlatából is. A Poroszlóhoz közel fekvő Tiszacsegén a gongyolát göngyöle néven ismerik és ez alatt kenyér nagyságú, szalmával gyúrt sárgombócokat értenek, amiből a szabadkéményes konyha középpatkáját szokták készíteni. 84 A göngyöleg első hiteles leírását Békésről Banner János közleményéből ismerjük, a garádja fal építésénél földbe vert karók közé rakva. Ez a göngyölegsár a vályoghoz hasonló, csak forma nélkül készül, ezért szabálytalan alakú. 85 Ennél sokkal részletesebben ismerhető meg ez a falépítő technika Szabó László leírásában azzal a különbséggel, hogy a földön villával göngyölített sarat — göngyöleg sár — földbe ásott karók, mereglyék közé rakták. 8 " A sárfal többi leírása a gongyola, göngyöleg szavakat nem említi, de a falépítő eljárás ismeretét közli. Debrecenben ha gyorsan akartak házat építeni, ezt alkalmazták — 1910 körül —, írja Ecsedi István és egyúttal a technika részletes leírását is adja. 87 A sárfalat korunk, a második világháborút követő korszak sem mellőzte teljesen. A Sárospatak-györgytarlói tanyaközpont kialakulása idején — 1950 — szabolcsi, paszabi mester több házat is így épített. A munkafolyamat leírását itt is megkapjuk. 88 Az ugyancsak bodrogközi Hosszúréten 1955 körül a kő vagy tégla alapozásra inkább rakott falat, mint vályogot raktak. 89 1972-ben végzett gyűjtőmunkánk során adatközlőink többször is említették, hogy a sárfalrakás vidékükön ugyan ismeretlen, de az ország különböző tájain, így a Nyírségben, vagy pl. Nagykátán még a közelmúltban is láttak új házakat rakott sárfallal építeni. A sárfal előfordulása a történeti, kéziratos és irodalmi forrásokban igen gyér. Az kétségtelen, hogy ez a falépítési mód a XVIII. században nemcsak a falusi jobbágy és zsellér népesség, hanem az iparosok és középosztálybeliek építő gyakorlatát is szolgálta. 1799-ben a füzesabonyi molnár háza, 90 1733-ban pedig a hevesi lelkészlak 91 volt sárból készítve. Keletmagyarországi történeti adataink elégtelenek ahhoz, hogy belőlük további következtetéseket 261
