Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 10. (1972)

Bakó Ferenc: A föld és tégla falazat az északmagyarországi népi építkezésben

A földrajzi környezet megszabta viszonyokat még jobban kihangsúlyozzák a részadatok, pontosabban a kétféle földfaltípus megoszlása: az alapozás nélküli földfalazatú házak aránya Szolnok megyében 86%, Nógrádban 14% és Hevesben 47% volt. Az eddiekből következően a földépítkezés aránya Heves megyében az országos szintnél valamivel magasabb, a szűkebb tájon belül pedig közepes helyzetű volt. 1970-re az összes földfalú épület arányszáma Heves megyében a többi, tartósabb építőanyaghoz viszonyítva a korábbi 76%-ról 53%-ra csökkent, ami 26%-os fejlődést mutat. A járási összesítések adataiból pedig az állapítható meg, hogy míg 1910-ben a megye északi részén a földfalú házak aránya 73 —80%-ról 44—54%-ra, addig a déli, alföldi területeken 86—98%-ról 78—92%-ra esett vissza. A falazat anyagában bekövetkezett, kedvező változást erőteljesebben fejezi ki a teljesen földfalú, vagyis alapozatlan épületek számának csökkenése. Északon az 1910. évi 12-45%, 1,9-14%-ra, délen az 58-92%, 27,3-40,4%-ra változott. A megye déli területein, ahol a földépítkezés — a sövényfal mellett — évszázadok óta uralkodó építési mód volt, általánosságban megmaradt tehát a helyben legkönnyebben beszerezhető falépítő anyag azzal a változással, hogy megfelelő szilárd alapozás segítségével az épület tartósságát, szárazságát, fűthetőségét és egyáltalán egészségügyi alkalmasságát tökéletesíteni tudták. A változás tényleges arányait az egyes községek adatainak segítségével lehet felmérni. Kiválasztottunk erre a célra tíz községet, ahol az 1910. évi felmérés szerint a földépítkezés jelentős volt vagy a konkrét számok tükrében, vagy környezetéhez viszonyítva. Ezek a falvak ezért a tartós, korszerű anyagok alkalmazásában a legelmaradottabbak, s ugyanakkor a helyi építőhagyományok őrzésében a legerősebbek voltak. Az 1. sz. ábránkon bemutatott változások szoros összefüggésben vannak a földrajzi, gazdasági és társadalmi tényezőkkel. Az 1910. és 1970. évi népszámlálás adataiból vett három arányszám megmutatja a fejlődés összetevőit, az összes alapozás nélküli, föld falazatú ház 15 —94%-ig változó számának csökkenését; a földfalu, de már kővel vagy téglával alapozott házak 6 — 58 %-ig változó számának emelkedését; és a kettő összegében megmutatkozó abszolút fejlődést, ami a tisztán vagy vegyesen alkalmazott földfal mai szerepét jelzi ábránk egy-egy településének építkezésében. Amint fentebb említettük, a most bemutatott tíz falu a földépítkezés hagyományos területeit képviseli és nem a megye átlagos helyzetét. Ellenpólusként — még mindig a földépítkezésnél maradva — néhány olyan példát kívánunk még bemutatni, ahol a kővel vagy téglával alapozott földfal volt már 1910-ben is a domináns. Ez a fal konstrukció kétségtelenül a házépítő gyakorlat magasabb színvonalát jelzi, bár minden esetben vagy a természeti adottságok (építőkő közelsége), vagy a történeti fejlődés függvénye (telepes falvak). Ez a vegyesfal kategória 1910-ben a megye északi részein 43 —68%-ban, a középső területeken 28—43%ban, a déli síkságon 6—8 %-ban jelentkezett, és ez a kép híven tükrözi a földrajzi körülmények hatását. A járási összesítéseken belül az egyes falvak adataiból az tűnik ki, hogy voltak települések, ahol már 1910-ben a kő, vagy tégla alapzatú, földfalú házak a teljes lakásszámot tették ki (Fedémes, Kisfüzes, Szűcsi) és több faluban ez a kategória meghaladta a házak kilencven százalékát (Bükkszék, Kompolt, Rózsaszentmárton, Vécs, Gyöngyösoroszi, Váraszó, Egerszalók, Egerszólát). Ezek az egész megye területéről kiválasztott, legmagasabb százalékokat felmutató falvak egyrészt a kőépítkezésű, északi falvak csoportjába tartoznak, másrészt a XVIII. században betelepített, német lakosságú falvak közé, ahol a téglaépítkezés — földesúri hatásra — korábban elterjedt az átlagnál.

14 — Az 1970. évi házstatisztika adatai ezekben a falvakban ugyancsak az építőanyag megváltozására hívják fel a figyelmet. Itt a változás iránya a modern anyagok felé mutat (tégla, beton, kő, blokk, panel, öntött fal), továbbra is megőrizve a vegyes föld falazatú házak többségét. A korszerű anyagok elterjedése a fent felsorolt 11 faluban a teljes épületállomány több mint felét (Egerszalók 89%, Egerszólát 80%, Szűcsi 63%, Rózsaszentmárton 55%), illetve 14-38%-át cserélte ki. 249