Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 10. (1972)
Bakó Ferenc: A föld és tégla falazat az északmagyarországi népi építkezésben
Bakó Ferenc A FÖLD ÉS TÉGLA FALAZAT AZ ÉSZAK MAGYARORSZÁGI NÉPI ÉPÍTKEZÉSBEN Kutatásaink szűkebb területén, Heves megyében, a Kárpátmedence építőanyagainak széles skálája érhető el és használható fel helyi építőanyagként. A megye északi felén természetes építőanyag igen régi idők óta a fa- és egyáltalán a növényi anyagok, továbbá a kő, amit nemcsak a föld felszínére épített falazatok, hanem természetes barlangok és mesterségesen kialakított üregek formájában hasznosítanak ugyancsak hosszú ideje. 1 E természetes építőanyagok között első helyen áll a föld, mint kézenfekvően a legáltalánosabban előforduló ásványi anyag, ide értve annak minden nemét, így a homokot, vagy az agyagot is. Építmények kialakításában szerepe nyilvánvalóan azokon a területeken a legjelentősebb, ahol a másik két anyag, a fa és a kő a közvetlen környezetben nem áll rendelkezésre, nem szerezhető be. Hogy a földrajzi környezet milyen építőanyagokat kínál, azt adott esetben a földkéreg geológiai helyzete, feltártsága, továbbá a kőzetviszonyok határozzák meg. 2 Területünkön, Heves megyében, a népi építő gyakorlat nyersanyagaként a föld elsőrendűen a megye déli, sík, alföldi jellegű részein kap szerepet. Jelen dolgozatunk kutatási területe földrajzilag tehát a Mátra és a Bükk hegységektől délre elterülő táj, amit délen a Tisza folyó határol. Innen származnak saját gyűjtésű adataink, melyeket nagyobbrészt megfigyelés útján és szájhagyományból, egyének emlékeiből, emlékezetéből interjúk segítségével nyertünk. Különösen nagy segítséget jelentett azoknak az idős falusi házépítő mestereknek adatszolgáltatása, akik több évtizeddel korábbi, akkor élő, vagy már akkor is elévült gyakorlatra emlékezve, műszakilag is elfogadható információt adtak. 3 A főleg lakóházakra irányuló megfigyelés, leírás a Heves megyei műemléki topográfia gyűjtőmunkájának keretei között folyt, 4 s így találtunk rá a földből, sárból különböző eljárásokkal készített házakra, amelyek dolgozatunk adattömegének egyik bázisát képezik. Lokális adataink kisebb részét a korábbi irodalom közléseiből vettük 5 , de ennél valamivel eredményesebb volt a Heves megyei és más levéltárak kéziratainak tanulmányozása, amit nemcsak magam, hanem megbízásból más kutatók is végeztek. 6 Az anyaggyűjtés kiterjedt még az egri múzeum és a Néprajzi Múzeum kéziratgyűjteményeire, adattáraira is. Összehasonlító irodalmi adatainkat elsősorban a megyével határos, vagy ahhoz közel eső területekről gyűjtöttük, de több esetben nagyobb távolságra fekvő lelőhelyekről is, minthogy megyénk a föld és sárépítkezés elterjedési területének északi szélén helyezkedik el, a technológia és funkció viszont az egész Alföldön nem sok lényeges eltérést mutat fel. Az analógiák felsorakoztatásában nem álltunk meg a Kárpát-medence geográfiai határainál, indokoltnak érezzük egyes esetekben távolabbi párhuzamok megemlítését is. A Kárpát-medence középső, sík területei — a természetes, helyi építőanyagok készletét és felhasználását tekintve — a föld- és sárépítkezés régiójához tartoznak. Ez a régió összefüggően kelet felé terjed tovább, de korábban, évszázadokkal ezelőtt a földépítkezés nyugaton, így Németországban és Franciaországban sem volt ismeretlen. 7 Hazánkban a régészeti feltárások — és elsősorban Méri István — eredményeire támaszkodva Szabó István úgy véli, hogy a magyar falusi házfejlődés első szakaszában a földbe 247
