Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 10. (1972)

Sugár István: Dobó István sírja és síremlékének története

helyezett emléktábla szövege is csupán a felállítás tényét tulajdonítja határozottan az érsek­nek ,,.. .Pyrker... által emelt...", míg Egerbe kerültét,,,.. .a dobóruszkai sírjáról nyert ,,72a mindenképpen homályos értelmű, de semmiképpen sem kifejezetten az érseknek tulajdoní­tott kifejezéssel jelölte. Az igazsághoz tartozik, hogy Pyrker valóban ezekben az években foglalkozott az egri vár ügyével, — 1830-as években létesíti a kálvária stációit, 1835-ben helyezi el Casagrande, I. István király szobrát a hajdani várbeli székesegyház egy pillérmaradványára. Joggal írhatta tehát Fejes Mihály egri orvosdoktor az első egri idegenforgalmi útikalauzában, hogy ,,az érseknek maradt a dicsőség, az elhagyott várat újjá alakítani.. ," 72 Eddig általában 1833. szerepelt, mint a síremlék Egerbe kerülte időpontja. 73 A legutóbbi levéltári kutatás során azonban bebizonyosodott, hogy az egri várban a Dobó-sírkő elhelye­zésére szolgáló ún. „Dobó kápolna" ,,planum"-a, terve már 1832-ben elkészült, s két kőoszlop faragására is már 1832. november 10-én adták ki a megrendelést. 74 Vitathatatlannak látszik, hogy ilyen lépésre már csak akkor kerülhetett sor, amikor a kérdéses sírkő Egerben volt. Minden bizonnyal tehát Dobó István szarkofágjának fedőlapja 1832-ben (nyarán, őszén) Buttler gróf révén került Ruszkáról az egri várba. Ez az időpont valóban egybe is vág a Buttler—Dőry-házaspár válóperének prímási szentszéki tárgyalási előkészületeivel — melyre már fentebb is hivatkoztunk. UNG MEGYEI KÍSÉRLET AZ EGERBEN LEVŐ SÍREMLÉK VISSZASZERZÉSÉRE Ruszka község képviselőtestülete 1913. utolján olyan határozatot hozott, melyben kérte Ung megye törvényhatósági bizottságától, hogy szerezze vissza Egerből „Dobó István... szobrát", mivel azt „a község beleegyezése nélkül vitték el." Abban a tévhitben voltak ui. ekkor még a ruszkaiak, hogy „az emlékműveket az ősök kegyelete és vallásos buzgalma állítatta fel." Szerintük „a szobor tényleg Dobóruszkán a római katolikus egyház tulajdona volt... de hogy most kinek a tulajdonát képezi, ki rendelkezik vele, azt Deák Gyula Köz­művelődésügyi Egyesületi titkár a helyszínen sem deríthette ki..." Ung vármegye törvényhatósági bizottsága 1914. február 28-án magáévá tette a dobórusz­kaiak s az Ung megyei Közművelödésügyi Egyesület kérelmét, és megkeresni rendelte az egri érseket, az egri honvéd helyőrség parancsnokát, Eger városát, „hogy amennyiben a szobor a birtokukban van, .. .engedjék vissza azt a község tulajdonába..." Megjegyzi azonban, igen bölcsen a határozat, hogy valószínűen azért került az emlék az egri várba, „hogy ez, mint a nemzeti kegyelet tárgya ott jobban megőriztessék...". Az Eger városához érkezett megkereséssel elsőnek az állandó választmány foglalkozott, mely azt javasolta a képviselőtestületnek, hogy az mondja ki: „Nem tartja magát hivatottnak Dobó szobor kérdésében határozni, mert nem az ő birtokában van a síremlék, hanem az egri érsekség tulajdonát képező várterületen levő Dobó-emléket díszíti." Kéri a képviselőtestüle­tet, hogy szilárdan foglaljon állást a mellett, miszerint „célszerűnek tartja az emléknek Egerben való hagyását." Sőt javaslatot tett, Dobó hamvainak az egri várban valóeltemetésére is. Eger város képviselőtestülete 1914. április 1-х ülésén foglalkozott az üggyel, s abban is fontos határozatot hozott. „... a szobormű átengedését semmi szin alatt sem kívánja... Mióta a szobor itt van, soha sem jött a városhoz olyan érte/mű megkeresés, mely azon emlékmű visszaengedését kérte volna... Dobó világhíre, nagy dicsősége Eger várának hősi megvédésé­ből alakult ki s az ország északi része ennek a csodálatos bátorsággal vívott küzdelemnek köszönhette, hogy a török csordák el nem borították. .. .legjobb lenne az olyan rendezés, mely lehetővé tenné, hogy a hős Dobó István hamvai itt, Egerben, dicső tettének színhelyén nyugodnának... „Ehhez kérik az egriek Ung vármegye törvényhatósága támogatását. Az egri választ 1914. április 15-én vette kézhez Lőrinczy Gerő, ungi alispán 75 , de a hama­rosan kirobbant első világháború a vitának véget szakított. 236

Next

/
Oldalképek
Tartalom