Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 10. (1972)
Sugár István: Dobó István sírja és síremlékének története
sója kövére is hasonlóképpen kifaragtatnánk. . . Hogyha szinte perfecte nem tudná is leírni, csak annyira való hasonlatossággal, hogy legyen valami represtentatiója ábrázolatjának és állapotjának, hogy az kőfaragó tudja kifaragni az sírkövön róla..." 44 De nem sikerült ilyen festőt szereznie, mert végül is, 1601-ben készített testamentumában úgy rendelkezett, hogy nemcsak a saját, de hitvese sírköve „csak egyenesen legyen és nem szökrényesen, ... melyen semmi kép faragás ne legyön", hanem csak a családi címer. 45 A síremléken ábrázolt arc, — véleményem szerint, — nem tükrözi az egri várkapitány arcvonásait, mivel szinte megtévesztő a hasonlatosság az alább ismertetendő — Dobócímerben szereplő idős férfiúval, érdekes haj-, bajusz- és szakállviseletével, sőt kéztartásával is. Úgy tűnik, hogy a szobrász mintájául a címerbéli férfiút tekintette. Ez a megtévesztő hasonlatosság feltűnt már 1829-ben, a síremlék első leírójának, Liptay Jánosnak is, aki viszont tévesen úgy vélekedett, hogy a címerbeli férfiúban éppen „Dobó ábrázoltatik." 46 A való helyzet ugyan megfordított, de megfigyelése helytálló. A szarkofág négy oldallapja. Csorna szerint „alul és felül többszörös kiugró párkányzattal van ellátva." 47 Kovács Béla ezt a részletet, profilírozott párkány és lábazat"-n-ák írta le. 4 * A két hosszanti oldal fekvő tégla lap alakú mezejét köröskörül sima keret övezi. Mindkét oldal féldombormű ábrázolása, bár hasonló egymáshoz, de eltérő. Kovács leírása szerint „két puttó kartust tart". Csorna „két angyal ,,-ró\, Liptay pedig két „nemtő"-rő\, „genius"-rő\ beszél. 49 E puttók meztelenek, csak derekukat övezi lenge fátyol, s a két-két puttópár közül három, mindkét kezével tartja a kartust, csupán az egyik, (a „Hoc tumulo..." feliratú oldalon a bal felőli), jobb kezét csípőjére teszi. A két hosszanti oldal kartusának rajzolata is némileg eltérő egymástól, s bennük latin nyelvű, időmértékes vers nyert bevésést. — Az egyik oldali, Dobóra, az egri vár hős védelmezőjére utal: „HOC TVMVLO STEPHANVM CLAVSERVNT FATA DOBONEM QVI QVONDAM TVRCAS A VESTRIS AGRIA MVRIS REPPVLIT IWSIGNEMQ VE FERENS EX HOSTE TRIVMPHVM EXTREMAM VNGARICIS CLADEM PROCVL ÉGIT AB ORIS"™ (Magyar fordításban: Ezzel a sírdombbal zárta el a sors (a halál) Dobó Istvánt, aki egykor a törököket a te falaidtól, óh Eger, elűzte, és az ellenségen páratlan és kimagasló győzelmet aratva, a vészt (a vereséget) a magyarság kapuitól távolra hárította el.) A másik oldali pedig erdélyi vajdaságára és tragikus meghurcoltatására céloz: „DACIA NVNC ETI AM TANTO SE PRAESIDIECASS UM DEFLET ET IMMENS VM PRAEDICAT AEGRE VIR VM INVICTVM SEMPER D UM SAEVA CAL UMNIA MORS U VINCÉRE CONATVR VINCETVR IPSA SVO"" (Magyar fordításban: Az oly jeles helytartót (azaz vajdát) ma is siratja Dácia (azaz Erdély) és búsan magasztalja kimagasló fiát, a mindig legyőzhetetlent, miközben a hamis vád harapásával iparkodik legyőzni, saját maga győzettetik le.) A szarkofág két kisebb oldala közül a jelentékenyebb, fekvő téglalap alakú középmezejét, szerény kartusban, a Dobó-család címere díszíti. A sarkokat pedig stilizált levél- és virágdiszítés tölti ki. A Dobó Ferenc által megjelölt rajzolatú címer 52 leírása a következő: A címerpajzsban leveles koronából kiemelkedő, elől homlokába fésült s itt egyenesre nyírt, oldalt hosszú s kissé felpenderedő hajú és hosszú szakállú, nagy lógó bajuszú, idős férfiú áll, bő, talárszerű (szerzetesi?) ruhában. Könyökben behajlított, felemelt bal kezében vaskos, bőrkötéses, kapcsos könyvet (imakönyv?) tart. A címer sísakdísze a pajzsban ábrázolt 232
