Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 10. (1972)

Kozák Károly: Az egri várszékesegyház feltárása 1.

К. 1. szelvény A románkori székesegyház DK-i külső sarka mögött alakítottuk ki az első szelvényt. A szelvény mélyítésekor hamarosan megtaláltuk a hajó és a D-i mellékszentély külső csatlakozási pontját (12. kép). A maradványokból megállapíthattuk, hogy a szentély íves falát a későgótikus építkezés idején elbontották a DNY-i falpillér alapozásakor. Megtaláltuk a két világháború közti kutatás idején ásott kutatóárkokat is, amellyel a szentély elpusztult íves részét kívánták megtalálni. Ez azonban akkor nem sikerült.

10 Lejjebb hatolva a szelvényben, egy helyiség falai bontakoztak ki a mellékszentély D-i oldala mellett. A helyiség alsó részét összedobált emberi csontok töltötték ki. A csontok közölt egy rézből kés/ült S-végű hajkarika került elő, amelyen egy sárga színű gyöngy volt (13. kép). Ez volt az első lelet, amely egy Árpád-kori temető közelségére utalt." A csontokkal teli réteg alatt megtaláltuk a lebontott mellékszentély maradványát. Az ehhez épült helyiség (ossarium) K-i falának belső síkja érinti a szentély külső falsíkját. E fal É-i vége beköt a D-i mellékszentély É-i oldalához épített K —NY-i irányú falba, másik vége pedig a helyiség D-i falába. A helyiség NY-i fala a hajó D-i falához épült, kötés nélkül.

12 A D-i mellékszentély és a főszentély csatlakozásánál megfigyelhettük az alapozást amelynek íve eltérést mutat a felmenő falsíkokhoz képest. A felmenő falak pontos kötést mutatnak, egyidőben épültek. A főszentély fala a csatlakozási pontnál magasabb részen is megmaradt, mint a mellékszentély fala. Az eredeti románkori falszöglet azonban csak a későgótikus padlószintig tart. Fölötte egy másik, a szöglettől K-felé kissé előbbre álló falazatot tártunk fel. Ennek a falnak K-i falsíkja a DNY-i falpillér (későgótikus) mögé fut, illetve azzal hátfalként kötésben lehetett. Ennek a rövid, É—D-i irányú későgótikus falnak felső részében egy kőből kialakított csatornát találtunk, amely a románkori szentély falában levő sekély mélységű „medencéhez" csatlakozott (14—17. kép). Feltételezzük, hogy itt egy kézmosót magába foglaló falfülkét alakítottak ki a székesegyház gótikus bővítése idején, amikor a románkori főszentély padlószintjét is nagymértékben megemelték. A románkori főszentély és D-i mellékszentély külső csatlakozási pontjának kutatásakor az É —D-i irányú gótikus falban másodlagosan beépített románkori párkánykövet és félköríves faoszloppal tagolt kváderkövet találtunk. Ilyen kövek vannak — eredeti helyükön — a főszentély és az É-i mellékszentély csatlakozási pontjának közelében. Ezek a tagozatok a románkori főszentély külső falsíkjának, külső kiképzésének egyetlen megmaradt emlékei (18—19. kép) Ezek lehetővé teszik számunkra a főszentély részleges, képzeletbeli rekonstrukcióját, s azt is bizonyítják, hogy a főszentélyt a gótikus építkezések idején átalakították, osztópárkányát kívülről kicserélték, megváltoztatták. Az elbontott románkori kőanyagot építették részben bele a főszentély és a D-i mellékszentély közti gótikus falba.

13 K. 2. szelvény Az előbbiekben már tulajdonképpen az e szelvényben feltárt főszentély és É-i mellékszentély csatlakozási pontját hasonlítottuk össze a K. 1. szelvényben előkerült hasonló szerkezeti részlettel. E mellett azonban még egy olyan részletet is feltártunk, amely fontos adatot szolgáltatott a románkon székesegyház építéstörténetéhez. Az É-i mellékszentélyt a gótikus építkezések idején az ott kialakított padlószintig visszabontották. A megmaradt részletnél megfigyelhető, hogy a szentély É-i oldalához egy támpilléres kápolna épült, amikor az még állt.

14 E kápolna K-i falának egykori külső oldalát, lábazati részét és még két támpillér maradványát a későgótikus ÉNY-i kápolna feltárásakor találtuk meg. A feltárt lábazati részek tagozata a románkori székesegyház hajójának első, K-i támpillérén található meg, ahol a XIII. század 2. felében végzett építés csatlakozik a korábbi románkori részhez. Ennek alapján megállapíthatjuk, hogy az említett XIII. századi építkezés idején készült ez a későrománkori kápolna is. A feltárt támpillérek világosan utalnak arra, hogy a kápolnát már 160