Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 10. (1972)
Kovács Béla: Nagytálya középkori templomának feltárása
59. Pénz. II. Ulászló dcnár (1513) MÉ 649. (D1V 72. 2. 92) 60. W/ÍZ. II. Lajos vastagveretű dénárja (1523) MÉ 676. (DIV 72. 2. 93) 61. Pénz. I. Ferdinánd dénár (1529) MÉ 48. (DIV 72. 2. 94) 62. Pénz. I. Ferdinánd dénár (1533) MÉ 55. (DIV 72. 1 95.) 63. Pénz. I. Ferdinánd dénár (1555) MÉ 55. (DIV 72. 2. 96) Hamis, ezüstözése lekopott. 64. Pénz. I. Ferdinánd dénár (1527-1559) MÉ 55. (DIV 72. 2. 97.) Hamis, ezüstözése lekopott. 65. Pénz. 1. Ferdinánd dénár (1526-1564) MÉ 76. (DIV 72. 2. 100) A szórványanyag néhány tárgytól eltekintve mind sírmelléklet lehetett. Ezekből elsősorban viselettörténeti következtetéseket lehet levonni. A rendelkezésünkre álló terjedelem nem teszi lehetővé, hogy részletes elemzést adjunk, ezért csak röviden foglaljuk össze az egyes jellemző sajátosságokat. Párta. Rendeltetésénél fogva természetesen csak női sírokban figyeltük meg. Egyik fajtája textilből szövött, egyszerű hajszorító, fémszálas díszítéssel átszőve, amelyet csak nyomokban észlelhettünk, mert a napvilágra jutva azonnal elporladt. Hasonló megtartásúak voltak azok is, amelyeknél a textilalapra csak gyöngyöket varrtak fel. Bár a textilalap azoknál a pártáknál is elpusztult, amelyeket spirálisra csavart, valaha minta után felvarrt bronzhuzallal díszítettek, de a huzalok egymásba bonyolódott szövevényét több esetben meg tudtuk menteni. Felnőtt női és fiatal leánysírokban egyaránt megtaláltuk a pártákat. Díszövek. Az öveknek három nagyobb fajtáját figyeltük meg: a legegyszerűbb a vascsattal ellátott szíjöv. Díszesebb ennél a különféle bronzcsatos öv, veret nélkül. Második fajtája a különféle véretekkel, szíjvéggel, szorítóval ellátott, díszes kivitelű övgarnitúra. Harmadikként a csontból faragott csattal, szíjvéggel, díszekkel felszerelt övet említjük. Az első csoportba tartozó övek elsősorban férfi sírokban fordultak elő, a második csoport díszesebb öveit elsősorban női és méginkább fiatal leányok sírjaiban találtuk. A csontból faragott övgarnitúrás sírok nemét a váz töredékes volta miatt nem tudtuk megállapítani. A fém övcsatok legegyszerűbb formája a négyszegletes, trapéz, vagy kengyelalakú, az egyik oldalára ráhajtott pecekkel. Ezeknél a szíjat a csatnak arra az ágára varrták rá, amelyen a pecek volt. Fejlettebb formája, amikor a pecken kívül még egy meghajlított bronzlemezt is ráerősítettek a csat keretére, és a lemezt szegecselték rá a szíjra. A lemezeket szinte minden esetben díszítették. Bár az övcsatokhoz soroztuk azokat a téglalap alakú csat-kereteket, amelyeket középen kettéosztottak (több esetben a középosztójára hajlították rá a pecket, vagy a szíj befogására szolgáló lemezt), ezeket inkább övszorítóknak nevezhetnénk. Ezeknél a középosztóra varrták fel a szíjat és a szíj vastagságától és a befűzés módjától függően szorosabban vagy lazábban övezte viselőjét. Az övszorítók másik fajtája a hengeres, mindkét végén profilozott hosszabb pálca. Ezeket a profilos részeknél erősítették fel az övre és a szíjat alábújtatva húzták meg a kellő mértékben. Az övek véreiéinek formáját elsősorban a szíj szélessége határozta meg. Szélesebb öveknél a negyedhengerpalást alakú, 4—5 cm hosszú veretek ilyen széles szíjra bizonyítanak. Keskenyebb öveknél a veretek négyzetes, kör, vagy csillagalakúak. A csontdíszes öveknél megfigyeltük, hogy a négyszegletes díszeket csak közvetlenül a csat után erősíthették fel, mert a legnagyobb veret nem fér át a csat búj tatóján. Ebben az esetben viszont a szíj másik vége, amelyen a szíjvég volt, nem húzódhatott a derékon körben, mert akkor takarta volna a szíjtól balra eső díszeket. Ezek szerint a szíj végét az öv alatt visszahúzva, lefelé lógatva viselhették; ezt a szíjrészt kisebb véretekkel (amelyek átfértek a csat karikáján) is díszíthették. 138
