Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 10. (1972)

Kovács Béla: Nagytálya középkori templomának feltárása

1. Karok a test mellett nyújtva 18 eset 12,86% 2. Jobb kar a test mellett nyújtva, bal kar behajlítva, kézfej a medencében 4 eset 2,85 % 3. Bal kar a test mellett nyújtva, jobb kar behajlítva, kézfej a medencében 4 eset 2,85 % 4. Karok enyhén behajlítva, a medencében keresztezik egymást, kézfejek a medencében 60 eset 42,87 % 5. Karok derékszögben behajlítva, alkarok a hastájon keresztben, kézfejek az ellentétes medencelapátok felső íve fölött 46 eset 32,86 % 6. Mindkét kar erősen behajlítva úgy, hogy az alkarok iránya a test hossztengelyébe esik, kézfejek a kulcscsontnál 1 eset 0,71 % 7. Jobb alkar a medencén keresztben, kézfej a medencében; bal alkar a bal mellkason ferdén, kézfej a bal kulcscsont alatt 2 eset 1,43% 8. Bal alkar a medencén keresztben, kézfej a medencében; jobb alkar a jobb mellkason ferdén, kézfej a bal kulcscsont alatt 5 eset 3,57% Összesen 140 eset 100,00% (Bár a 6. alaphelyzet egyedinek tűnik, valószínűsége mégis fennáll annak, hogy a nem értékelhető sírok között is volt ilyen tartású.) Megkíséreltük ugyan a különböző alaphelyzetek vizsgálatát, de ezeket sem nemhez, sem életkorhoz, sem időponthoz nem tudtuk rögzíteni. A gyermektemetkezések esetében több alkalommal főleg csecsemővázat találtunk női váz alsó lábszárai között, egy esetben a jobb oldali bordákon. Minden bizonnyal az ilyen sírokban az anyát gyermekével együtt temették el ; a csecsemővázak helyzete ugyanis kizárja, hogy esetleges rátemetkezés történt. A sírokban feltárt mellékletek értékelésére a szórványként előkerült leletanyag leírása után térünk vissza. Az ásatás során szórványként előkerült leletek A többszörös átépítések és a viszonylag sűrű temetkezések miatt a templombelsőt nagyon megbolygatták, ezért aránylag a nagymennyiségű szórványanyag került elő. /. Övcsat. Csontból faragott, egyik végén téglalap alakú (itt a csal lapjával párhuzamos befűrészelés a szíj befogására), másik végén ovális csatkeret. A pecek oldalról beütött fém tengelyen mozog. (DIV 72. 2. 45 - H: 6,8 cm; Sz: 3,5 cm; V: 0,68 cm. - VIII. tábla 1.) 2. Övcsat. Csontból faragott, trapéz alakú, egyik végén két V alakú bevágással díszített töredék. Elülső oldalán 3 párhuzamosan futó díszítő vájat és két fúrt lyuk. Vége a csat lapjával párhuzamosan befűrészelve a szíj befogására, szegecsekkel. Másik végén a letört csat-keret indításával, a pecket tartó beütött szegecsekkel. (DIV 72. 2. 101 — H: 3,55 cm; Sz: 2,6 cm; V: 0,6 cm). 3. Szíjvég. Csontból faragott, téglalap alakú. Egyik vége csipkézett, hegyben végződő, másik végén V alakú bevágás (itt a lapjával párjhuzamos befűrészelés a szíj befogására, két szegeccsel). Hátsó oldala sima, elülső oldalán 2 kör alakú befúrt dísz és vonalas díszítés. (DIV 72. 2. 46 - H: 6,6 cm; Sz: 2,4 cm; V: 0,7 cm. - VIII. tábla 2.) 4. Szíjvég. Csontból faragott, trapéz alakú, egyik oldalán a szíj befogására a lapjával párhuzamosan befűrészelve, két szegeccsel átütve. Elülső oldalán 3 — 3 befúrt lyukacskákból és bevésett vonalakból kialakított öt virágos ágacska. Két hosszanti oldalát párhuzamos ferde bevágások díszítik. (DIV 72. 2. 102 - H: 4,65; Sz: 2,6 cm; V: 0,6 cm) 5. Szíjvég. Csontból faragott, téglalap alakú, egyik vége a szíj befogására a lapjával párhuzamosan befűrészelt, szegeccsel átütve, másik vége levélformára faragva. Elülső oldalát vésett vonalakból álló mintázat díszíti, középtájon kör alakú bemélyedéssel. (DIV 72. 2. 103 — H: 5,85 cm; Sz: 2,1 cm; V: 0,65 cm.) 135