Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 10. (1972)

Kovács Béla: Nagytálya középkori templomának feltárása

Szabó János Győző régész a helyszíni szemlén valószínűsítette, hogy középkori templomot és temetőt, illetve ossarium-gödröt bolygattak meg. Augusztus 19-én megtekintettem a helyszínt, majd augusztus 21 — november 9. és 1968. április 8 — június 11. között elvégeztük a leletmentő ásatást. Az ásatás lefolyása A kotrógép által megkezdett árok megközelítően É-D-i irányban húzódott, és az árok mindkét falából több falcsonk látszott ki. Ezekből első látásra nem derült ki, hogy a templomnak milyen részét pusztította el a nyitóárok, ezért az árok mindkét oldalán egyenesre nyestük a földet, hogy a falak alapozásmélységeit, irányait megfigyeljük, illetve a templom térbeli elhelyezkedését valószínűsítsük. Már ekkor megállapítottuk, hogy Szabó János által a Régészeti Adattárnak küldött előzetes jelentés túlzott feltételezéseket tartalmazott, amikor nagy magasságig felmenő falakról írt. Véleményét arra alapozta, hogy az előkerült freskótöredékek emberi fejeket ábrázoltak, és úgy tűnt, hogy a kotrógép ezeket a köveket a felmenő falakból tépte volna ki. A nyitóárok Ny-i metszetében 11 helyen észleltünk falcsonkot, illetve kiszedett alapozások betöltött árkait, de megállapítottuk, hogy 30—40 cm-nél magasabb felmenő falakra nemigen számíthatunk; legtöbb helyen csak az alapfalakat, illetve a kiszedett alapok betöltött árkait tárhatjuk csak fel. 1967. augusztus 25-én az Országos Műemléki Felügyelőség részéről dr. Entz Géza tudományos osztályvezető, Horler Miklós főmérnök és Szarka Imre kivitelezési osztályvezető megtekintette az ásatást. A látottak alapján még nem lehetett világos képet alkotni az objektum kiterjedéséről, annyit azonban megállapítottunk, hogy egy többszörösen átalakított templom különböző építési periódusainak falmaradványai látszanak. Az előkerült freskótöredékek előzetes stíluskritikai vizsgálata azt bizonyította, hogy ezek a XV. századból származhatnak, alattuk esetleg vékony, Árpád-kori festésréteg lehet. A jelenlevők megígérték, hogy mint hatóság felveszik a kapcsolatot a Miskolci Vízügyi Igazgatósággal a patakmeder új nyomvonalra terelése ügyében; így a területen a teljes alaprajzi feltárást el lehet és el kell végezni. Elsődleges célunk a templom kiterjedésének meghatározása volt. Ezért a nyitóárok Ny-i oldalán mutatkozó falcsonkok által határolt terület középtáján K-NY-i irányú kutatóárkot húztunk, hogy a templom Ny-i oromfalát megtaláljuk. Ebben az árokban járószintet nem találtunk, csak igen bolygatott, törmelékes réteget, illetve az építési törmelék közé keveredett apró tégiatöredékeket, amely arra utalt, hogy a jelenlegi terepszint általában a középkori járószint alatt van. Láttuk, hogy csak nagyobb felületi feltárással lehet eredményt elérni, ezért a középtengelytől a D-i oldal kutatására egy 10 x 10 m-es, az É-i oldal feltárására egy 10 x 17 m-es szelvényt nyitottunk. Átlagosan 150 cm vastag törmelékes földréteget kellett kitermelni, mert egyes falszakaszoknak csak a legalsó alapozás-sora volt meg, más helyen az alapozást teljesen kiszedték és csak a törmelékréteg legalján találtuk meg az alapárok 20—25 cm mély maradványát. A hajó belsejéből a földet a feltételezett falakon kívülre kellett talicskázni, ami a munkát erősen lassította. A fent említett méretű szelvényekben a templom Ny-i oromfalát nem találtuk meg, ezért Ny felé mindkét szelvényt meghosszabbítottuk; az oromfalat végül a kotrógép által nyitott árok Ny-i falától 28-29 m-re tártuk fel. A templom É-i oldalának feltárása során egy 8x8 m-es külső, 3x3 m-es belső méretű torony alapozását találtuk meg, amely együtt épült az É-i hajófallal. Ettől É felé különálló, a körítőfal védelmét szolgáló torony alapozásának maradványait tártuk fel. A templombelső feltárása során részben kifalazott, részben földsírokban az 1967- évben 54 sírt tártunk fel. A templom kiterjedését Ny felé teljesen tisztáztuk, de a szentélyrész kutatását a következő évre halasztottuk. 1967. november 3-án megtekintette az ásatást dr. Entz Géza és Kozák Károly régész.

26 Olyan megállapodás született, hogy a teljes alaprajzi tisztázást és a templombelső teljes feltárását a következő évben el kell végezni. A veszélyeztetett falszakaszokat védőanyaggal takartuk le és vékony földréteggel fedtük a téli felfagyás megakadályozására. 1968-ban a kisebb alaprajzi tisztázások mellett elvégeztük a templombelső sírjainak teljes feltárását; így a feltárt sírok száma 206-ra nőtt. A patakmeder nyitóárkának K-i oldalán feltártuk az utolsó építési periódushoz tartozó, a nyolcszög három oldalával záródó, négy támpillérrel megerősített szentélyt. Ennek alapozását legtöbb helyen kiszedték és csak a betöltött alapárok rajzolta ki a szentély formáját. A szentély belsejében a korábbi építési periódushoz tartozó körítőfal töredékes nyomait is feltártuk. A hajó D-i oldalfalához hozzáépített előcsarnok falai is előkerültek. A templom É-i oldalán, a körítőfalon levő torony alapozását annyira megbolygatták, hogy ennek megnyugtató feltárását nem lehetett elvégezni. Az Ásatási Bizottság felkérésére 1968. augusztus 23-án Kozák Károly, Holl Imre és Parádi Nándor régészek megtekintették az ásatást. Építészeti restaurálást nem javasoltak, mert az előkerüt felmenő falrészletek csekély volta ezt nem indokolta. Javasolták a terület védetté nyilvá121