Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 8.-9. (1972)

Szántó Imre: I. Ferdinánd király intézkedései 1552 nyarán Eger és Szolnok védelmére

„Vártartásra ha elegek nem voltatok. Mire egri tisztekben ti maradtatok? Azért ha az koncával jóllaktatok, Az levét is reá ti megigyátok".

0 Ezzel a válasszal jött vissza Mekcsei Egerbe. Dobó ezt hallván „nyelvét harapá". Július 18-án a rendek újból összejöttek Szikszón. Erre Dobó már nem Mekcseit, hanem Dormán Kristóf Heves megyei alispánt és Dersi Ferencet küldte ki. A rendek elhatározták, hogy a nyolc megye jobbágyainak fele keljen fegyverre és legkésőbb július 31-én Szikszón jelenjék meg. Ennek fejében megígérték, hogy a földesurak elengedik jobbágyaiknak a kilenced harmadrészét. A nemesek még az utolsó pillanatban is a parasztságra igyekeztek áthárítani birtokaik megvédésének terheit. A gyűlésen Werner György kamarai tanácsos is jelen volt, ki késznek mutatkozott a kezelése alatt álló királyi jövedelmekből a táborozás költségeihez hozzájárulni. Követeket küldtek az alsó-magyarországi bányavárosokhoz, hogy ezer, és a felső-magyarországi (szepességi) királyi városokhoz, hogy 500 gyalogost állítsanak, ágyúkat, lőszert, lovakat küldjenek. Bebek Ferenc és Perényi Gábor négy-négy, Serédy Benedek pedig egy ágyút ajánlott fel a hadjáratra.

7 Mivel a 200 lovasból és ugyanannyi gyalogosból álló egri várőrség a török roppant erejének ellenállni képtelen volt, a vár védelmi állapotba helyezése sürgős intézkedéseket kívánt. Miksa trónörökös bátorító szavak kíséretében segélycsapatok küldését ígérte, s július 19-én meghagyta Teuffel Erazmusnak, felvidéki vezérének, hogy Pethő Gáspár, Zolthay István és Bornemissza Gergely deák hadnagyok csapataikkal azonnal vonuljanak be az egri várba.

8 A főherceg július végén, augusztus elején több alkalommal felszólította Teuffelt és vezértársait, Sforza Pallavicinit és Sbardellati Ágoston váci püspököt, hogy gondoskodjanak Szolnokról és Egerről, nehogy azok is a többi (Hont-Nógrád megyei) várakhoz hasonlóan az ellenség kezére kerüljenek.

3 A király felvidéki haderejének parancsnokai július 28-án arról számoltak be Miksának, hogy Eger és Szolnok ostrom esetére nincs ellátva megfelelő őrséggel.

10 Ezért a trónörökös augusztus 6-án megparancsolta Teuffel Erazmusnak, Sforza Pallavicininek és a váci püspöknek, hogy 300 magyar zsoldos darabontot (Knechte !) küldjenek Egerbe.

11 Miután Dobó István várkapitány hírét vette, hogy a hatalmas török sereg Temesvárt már tízszer rohamozta meg, a segítségadást sürgető királyi leveleket július 26-án külön futárokkal küldte szét a felvidéki megyékhez, továbbá Bebek Ferenchez és Perényi Gáborhoz, amelyekben felhívta őket a hadisegély azonnali kiállítására. Legjobb felderítőit indította útnak Hatvanba, Budára s a Délvidékre, ezenkívül Varkocs Tamáshoz Váradra. Innen hozták meg Temesvár elestének szomorú hírét, s hogy utána rövid idő alatt az egész Temesvidék a török uralom alá került.

12 Ezek a hírek megriasztották Miksa trónörököst is. Augusztus 6-án jelezte, hogy Szolnok nincs kellően ellátva és felszerelve; legalább 500 emberre volna szükség. A vármegyéket is felszólította, hogy a megígért csapatokat azonnal irányítsák Egerbe, mert ez ideig még egy embert se küldtek.

13 Ugyanakkor elrendelte, hogy Teuffel Erazmus és Sforza Pallavicini az egri és szolnoki várnak katonasággal való ellátására különös gondot fordítsanak.

14 Ferdinánd király - miután zsoldos seregét a török a palásti mezőn augusztus 10én szétverte, vezérei, Teuffel és Sforza fogságba estek, megmaradt kevés számú fizetetlen zsoldosa lázongott, Castaldo beszorult Erdélybe, pénze pedig nem volt

b - parancsot adott a főuraknak és nemeseknek, hogy „ne mulasszanak el segítséget nyújtani a megszállás előtt álló Egernek, mivel annak megtartásáról függ egész Felső-Magyarország üdve".

16 202