Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 8.-9. (1972)

Tóth István: Az egri Vármúzeum feliratos római kőemlékei

viszonylag kevés ligatúra (2. sor: benEF,) mellett a sanctissimus, ill. hozzá hasonló értelmű erkölcsi minőségjelzők széleskörű elterjedése is. 36 A felirat állítójának nevéből csak a M(arcus) Aurelius biztos, a cognomen kiegészítésére a leggyakrabban előforduló Dofmitius], Dofnatus] mellett még számos lehetőség kínálko­zik, 37 így annak kiegészítéséről le kell mondanunk. A Marcus császárra, Commodusra és Ca­racallára egyaránt visszavezethető nomen alapján nem oldható meg a síremléket állító ve­teranus származásának kérdése sem. Azon az alapon, hogy a nagyobb, költségesebb sírépít­mények létesítése Kelet-Pannoniában elsősorban a keleti lakosság-elemek körében figyelhető meg, 38 talán ezúttal is inkább orientális családra gondolhatunk. Feltűnő, hogy az emlék szövege nem nevezi meg az elhunytat, akinek emlékére a sír­feliratot állították. Tekintve, hogy a felirat jelenlegi formájában a személynév nem helyezhető el a szövegben, valószínűnek tarthatjuk, hogy az egy másik táblán, a síremlék más részén helyezkedett el. 4. Sírfelirat töredéke. Lelőhelye ismeretlen. Anyaga sárgás-szürke, erősen porózus homokkő. Szélessége 45, magassága 36 cm. Vastagsága egyenetlen, legvastagabb pontján 20 cm. írásos felülete szinte teljesen lekopott, csupán szótöredékek vehetők ki rajta : ... NO POMP... | .. .B7AINT/I... | .. .FIINO... | .. .FR7IPETI. .. | A jelenlegi első sorban a halott neve állhatott dativusban : ... | no Pompfeio ? -onio ? etc.] ; a 2. sorban talán pa[r]ent[ibus] lehetett. A 3. sor — az NO végződésből következtetve — talán szintén egy dativusban álló személynevet tartalmazhatott, míg a 4. sorban alkalmasint az eripio ige ragozott alakjára következtethetünk. FÜGGELÉK Szükségesnek látszik még röviden bemutatni azt a noteszlapra készült rajzot, ame­lyet Nagy Árpád talált meg Bartalos Gyula hagyatékában. 39 Az általunk 2. és 3. szám alatt közölt feliratokról készült rajz, ill. vázlat számunkra legfontosabb adata a 3. szá­mú felirat lelőhelyének (Mór) az emlék gyűjtője által történt hiteles feltüntetése. A két rajznak az általunk adott olvasással való összevetése arról győz meg, hogy Bartalos, aki római régészettel egyébként nem foglalkozott, 40 a 2. számú felirat 5-6. sorától el­tekintve lényegében helyesen írta le a feliratokat. Ezen a ponton viszont megtévesz­tették a szabálytalan betűformák, ill. a 6. sor elején látható szóelválasztó jel töredéke. (Kisebb elnézés az 1. sorban a legio sorszámának téves leírása, ill. a 6. sor végén és a 7. sor végén az egyébként is nehezen olvasható I - L - E hibás olvasása.) Vázlatszerű és nem pontos a kő plasztikai díszítésének visszaadása, mind a levelek formája, mind azok száma tekintetében. Tekintve, hogy Bartalos Gyula hagyatékában egyéb idevágó feljegyzés nem került elő, valószínűnek látszik, hogy ő a kőemlékek tudományos feldolgozását nem ter­vezte. Egerbe - magángyűjteményének gyarapításán kívül - feltehetőleg didaktikus bemutatás céljára hozatta őket, - erre vall, hogy a három emlék a római provinciális feliratok három eltérő, de jellegzetes típusát képviseli. Tóth István Jegyzetek 3 Az emlékeket Nagy Árpád találta msg, a publikáció jogának átengedését, a fényképeket és a mun­kámhoz nyújtott hasznos segítséget ezúton is köszönöm. 2 Szmrecsányi M., Az egri Érseki Liceum lapidáriumának tárgymutatója. Eger 1932. 5., 1/1—3. számok. — Az itt adott rövid ismertetés csupán a három kőemlék megnevezésére, lelőhelyük és főbb méreteik közlésére szorítkozik, a feliratok értékelésével nem foglalkozik, s szövegüket sem közli. 50

Next

/
Oldalképek
Tartalom