Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 8.-9. (1972)

Friedrichné dr. Kovács Irén: Az 1929–33-as világgazdasági válság hatása Heves megye dolgozó népére

a vidéki piacokon, amelyeken az uzsora legkíméletlenebbül jelentkezik, a meglevő szervek útján vásárlásokat fognak eszközöltetni a földművelésügyi miniszter felügyelete mellett." Ez ugyan némileg segíthetett volna a gazdákon, de a valóságban ezt nem hajtották végre, mert a kormánynak erre a célra „nagyobb tőke" nem állt rendelkezésére. De megígérte a kormány, hogy tavasszal mezőgazdasági kölcsönöket ad, hogy a zölduzsora ne hatalmasodjon el.

ci A gazdák kaptak rövid lejáratú, szinte nevetségesen kicsiny összegű segélyt, de nem kaptak adóelengedést, még a legnagyobb nyomorban levő gazdák sem.

62 Ezek a kölcsönök még jobban aláásták az amúgy is megingott gazdaságok helyzetét. Rövid lejáratúak voltak és nem tudták kihasználni, még befektetni sem az idő rövidsége miatt, a súlyos kamatot pedig attól függetlenül ugyanúgy meg kellett fizetni, mintha haszonnal járt volna. Különösen megdöbbentő adatokkal találkozunk a megye déli részén elhatalmasodott zöldbúza vásárlásával kapcsolatban. Mezőtárkány, Poroszló községekben a zöldbúza vásárlói ára (1931-ben) 6-7 P. Voltak gazdák, akik egész évi terményfeleslegüktől, 25-30 mázsa búzától váltak meg.

6! A pénztelenség bele kényszerítette őket ebbe a helyzetbe, mert hiszen a kölcsönképpen felvett tőke sem volt jobb megoldás, különösen ha a már előbb ismertetett uzsorakamattal vették fel. 1933 nyarán a kormány bevezette a gabonajegyrendszert, a „bolettát". Ez a Horthy-fasizmus burkolt adója volt, amely a legszegényebb néposztályokat sújtotta, azokat, akiknek a kenyér volt a fő táplálékuk. A fő célja az lett volna, hogy megoldja a magyar búza problémáját. Nem oldotta meg, és a nép nehéz helyzetét még rontotta is.

64 A boletta két egymástól elválasztott részből álló cédula, amelynek egyik része 3,20 P-ről, a másik 4,80 P-ről szól (1930-as évjáratban). Aki búzát akart vásárolni, az köteles volt egy boletta szelvényt venni 8,Pengőért. A kereskedők búzavásárlásakor kötelesek a gazdának megfizetni a mindenkori napi árat és a 3,20-as szelvényt szintén köteles átadni. Ezzel a gazdának joga van adót fizetni. Amennyiben a búza, rozs, exportra megy, a kereskedő az igazoló jegyet (4,80 P) a határon átadja a vámhivatalnak és ezután minden „bolettára" megkapja a teljes árat, tehát jelen esetben a 8 Pengőt. Az igazolójegyre befizetett 4,80 az államkincstárba folyik be, amit az állam a gabonaexport céljaira fektet be.

ßD Nyilvánvalóan ebből a patronált exportból a szegényparasztság semmit sem élvezett, mert a nagybirtokosok és a kulákparasztság terményei rendszerint tőzsdei áron keltek el, a kis és középparasztság azonban kis tételekben, alacsony áron vagy egyáltalán nem tudta eladni. A „boletta" sem jelentett pénzt a parasztnak, mert a gabonaspekulánsok mindent elkövettek, hogy a „boletta" terheit az eladóra hárítsák. Úgy mesterkedtek, hogy a „boletta" árát beleszámították a gabona árába, tehát ez így nem emelkedett semmit - legalábbis a parasztság szemszögéből. A Heves megyei vezetők nem is értékelték sokra a „boletta" rendszert. A „bolettában" nem sok köszönet van. Sok szempont igazolja, hogy mennyire téves és hibás volt ennek az intézménynek az elgondolása." „Nem lehet tudni, hogy bérlőt vagy birtokost illeti-e a „boletta" (az exportnál). Nem is veszik komolyan a kereskedők és a spekulánsok ezt a rendeletet, mert már most jegyzik az új búzát abban a tudatban, hogy nem lesz a bolettának visszaható ereje. Még meg sem jelent, máris megkezdődtek a visszaélések. A gabonajegyeknek hetekkel ezelőtt már árfolyamuk volt, 3 P helyett 2,70 P. A városokban elkeseredetten hallja az ember, hogy a fogyasztók zúgolódnak, amiért a gazdák adóját nekik kell megfizetni.

66 Az egri adóhivatalban az első boletta 1930. július 21-én érkezett be. Egy aratómunkás vitte be és az első visszaélésről lerántotta a leplet. Búzát kapott az ara440