Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 8.-9. (1972)

Bakó Ferenc: Kőházak és barlanglakások Észak-Hevesben

szén, tekintettel a helyi mezőgazdaság struktúrájára, amelyben a szőlőművelés dominál. Az egri barlangépítmények tanulmányozása után eredményesnek ígérkezik még két környékbeli falu, Demjén és Egerszalók hasonló lakásainak, gazdasági épületeinek bemutatása. Elöljáróban el kell mondani, hogy a falvakban az a folyamat ment végbe, mint Egerben: a város legalább száz pincelakásából ma már legfeljebb tíz maradt meg korunkra - azok egy része nem is épségben - ; Demjénben öt, Egerszalókon pedig tíz, de az utóbbiból négyben már cigányok laknak. A pincelakás tehát mind a város, mind a falvak házkultúrájában elveszítette jelentőségét és a társadalmi, gazdasági, technikai elmaradottság fokmérője lett. Demjénen, mint említettük, a barlanglakások száma napjainkban már igen alacsony, s a korábbi századokban sem volt sokkal nagyobb, mégis korábban kapunk róluk hírt, mint a sirokiakról. Egy 1767-ben készült beltelek összeírás hat barlanglakót tüntet fel, akik valakinek a pincéjében, vagy saját pincéjükben laknak, nevük az összeírásban: pinczések. A pincéseknek általában semmijük sincs, úgy látszik, hogy a falu legszegényebb rétegéhez tartoznak.

82 Későbbi időkben is fel-felbukkan egy adat a lakópincékről, így egy tanúvallomási jegyzőkönyvben említi valaki 1804-ben, hogy „ . . . azon Pinczét, mellyet Nagy Tamásné György fiának lakóhelynek adott, tőle vették meg két hordó Boron, 3 mérő Árpán . . ."

8! A per folyamán egyébként kiderül, hogy az illető Nagy György nem költözött be a pincébe, hanem inkább egy kis házat vett magának - amiből az következik, hogy a barlanglakás Demjénen már akkor sem számított a fennálló házakkal egyenértékűnek. A múlt század végén az I860, évi földkönyv is ad támpontot a pincelakások számáról. A „volt házas zsellérek" között felsorol nyolc pincelakót, akik a számozást alapul véve két csoportban laktak, egy lakás pedig magában állt.

84 A két csoport még századunk első felében is megvolt, a falu keleti oldalán húzódó domboldalba vágva, Alsó-bendom és Felső-bendom néven.

85 A demjéni pincelakások száma tehát száz év alatt alig valamivel nőtt csak (hatról nyolcra), de a század vége és a századforduló körüli idők kapitalista fejlődése, a nincstelen réteg megnövekedése magával hozta a korábbinál gyorsabb ütemű szaporodásukat. A demjéni barlanglakások egy része ma is azt a gazdasági szintet tükrözi, amit a történeti források megjelölnek, a szegénység, zsellérség lakásviszonyaira jellemző egysejtű, gazdasági építmények nélküli lakóházat. Vannak azonban itt komplex barlangépítmények is, amelyekben a kétsejtű lakás konyhájából borospince nyílik, ezek tehát egy olyan magasabb szintet képviselnek, amely gazdaságilag és kulturálisan a szőlőműveléssel, a borgazdálkodással van kapcsolatban (ilyen a Gárdonyi G. u. 5. szám és a mellékelt 91. sz. ábra). Barlangépítmények tekintetében jelentősebb az előbbinél a tőle északra fekvő, szomszédos falu, Egerszalók. Annak ellenére, hogy Tanner J. szerint a két világháború között 33 pinceház volt a faluban,

8

" tehát jóval több, mint Demjénben; és annak ellenére, hogy a földesúr, az egri káptalan régóta kihasználta a riolittufa adta lehetőségeket a maga gazdasági építményeinek kialakításához, - Egerszalók történeti adatai között egyetlen idevonatkozót sem találtunk. Most következő ismertetésünk ezért kizárólag a megfigyelésre és a kortársak szóbeli információira szorítkozik, felhasználva természetesen Tanner J. utalásait is. A falu a Laskó patak észak-déli irányú völgyében fekszik, annak keleti partján, míg a nyugati oldalon az uradalom épületei állnak. A patakot mindkét oldalról riolittufa dombvonulat kíséri, de lakás céljaira csak a keleti partot és annak is inkább déli részét vették igénybe, az Öreghegy lábát és környékét. A mai barlanglakások ezen a területen, a Gyöngyvirág parton és a Deméndi soron vannak, de korábban a falu fő360