Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 8.-9. (1972)

Bakó Ferenc: Kőházak és barlanglakások Észak-Hevesben

A kővel dolgozó siroki iparosok legfelső rétegét a kőfaragók alkotják. Ma szövetkezetben és magán kisiparosként mintegy húsz kőfaragó működik a faluban, de összesen csaknem százra tehető azoknak a száma, akik ismerik a szakmát. Jó részük valamilyen okból nem dolgozik, például nyugdíjas, vagy éppen azért, mert nincs rájuk szükség, a műkő ugyanis kiszorította a természetes kő használatát és megdolgozását. A kőfaragók létszámának, munkamódszereinek és készítményeinek történeti előzményeit alig ismerjük. Tóth Miklós (született 1894) kőfaragó mester állítása szerint akkor vett a kőfaragás nagyobb lendületet Sirokon, amikor Parádíürdőn Károlyi gróf a Cifra-istállót kezdte építtetni (1875 körül) és az ott dolgozó, Olaszországból szerződtetett kőfaragók mellé sirokiakat is alkalmaztak. Hogy az olaszok milyen erős és milyen irányú hatást gyakoroltak a sirokiak szakmai ismereteire, - ezt nem lehet tudni. Feltételezzük, hogy a siroki kőfaragás már azelőtt is elért bizonyos fejlettségi fokot, mert a Tárna völgyében csak itt és Tamaszentmárián működtek ilyen mesterek a korábbi évszázadok alatt. A hagyománynak az a közlése viszont hitelt érdemel, hogy a sirokiak az olaszoktól sajátították el a klasszikus oszlopok faragását. Ezeket az oszlopokat a parasztházak tornácán alkalmazták, amint ezt már fentebb részletesen ismertettük. Ott utaltunk arra is, hogy Sirokon az első kőoszlopos-tornácos ház 1889-ből mutatható ki, tehát valamivel több, mint egy évtizeddel az után, hogy a siroki kőfaragók a Cifra-istállón dolgoztak. Ez az intervallum azzal magyarázható, hogy a feudális kötöttségek még annyira befolyásolták a parasztok kezdeményező készségét, hogy a korábban csak kúriákon, kastélyokon látott elemeket még vonakodtak alkalmazni. A kőfaragók tevékenysége elsősorban a ház udvari homlokzatának megjelenésére hatott, a kőoszlopos tornác kialakításával. A kőoszlopok készítését körülbelül 1940-ig, tehát mintegy ötven éven át tudjuk figyelemmel kísérni, minthogy később ilyen oszlopok már nem készültek. Az első oszlopok - kőfaragók saját házain - hengeres testűek és a dór oszlopot utánozzák egyiken azzal az eltéréssel, hogy fejezetén dudor-koszorú fut körbe. Az 1920-as években tovább gazdagodik a fejezet díszítése (24. ábra), illetve megjelenik a korintoszira emlékeztető oszlopfő (25. ábra). A harmincas években készült a korábban dórnak minősített oszlopforma négyzetes törzsű változatban, végül pedig 1940 körül az ONCSA házakon a dór oszlopnak egy igen egyszerű változata zárja le a sorozatot. - A siroki kő tornácoszlop virágzásának ötven éve alatt nem maradt a falu határain belül, hanem széles körben elterjedt. A környékbeli falvak szinte mindegyikében találkozhatunk vele, de eljutott még nagyobb távolságra is, mint Hatvanba, Fegyvernekre, vagy Kazárra. Elterjedésének az húzott néhol határt, hogy egy másik kőfaragó centrum kisugárzásával találkozott, így nyugaton Gyöngyössolymos, keleten Demjén kőfaragóinak tevékenységével. V/. Összefüggések Bevezetőnkben már említettük, hogy Sirok az észak-magyarországi kőépítkezés területének mintegy közepén, a barlanglakásos vidéknek pedig nyugati szélén fekszik. Településünk tehát egy nagyobb, kulturálisan és földrajzilag összefüggő régió kiragadott összetevője, amiről ismertetésünk területi koncentráltsága miatt és az eddigi irodalmi utalások szegényessége következtében nem tudható, mennyiben megegyezőek vagy eltérőek vonásai a régió általános jellemzőitől. A téma nagy terjedelme nem teszi lehetővé, hogy ezekre a kérdésekre most mindenben kielégítő választ adjunk, de földrajzilag és tematikusán szűkítve a kört, rámutathatunk néhány összefüggésre. A paraszti kőépítkezés alapfokon összefügghet a kőbányászattal, de nem kizáró feltétele annak. A ház falainak emeléséhez szükséges kisebb-nagyobb darabos kő a 354