Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 8.-9. (1972)

Bakó Ferenc: Kőházak és barlanglakások Észak-Hevesben

20 holdas gazdaságok szükségleteire épültek és két águk egyikében állatot szoktak tartani. A csűrök fala emberemlékezet óta kőből van, szarufás-torokgerendás tetejüket nád fedte. A csűrök nádfedését zsúppal szegték és ezt a szegésmódot tót kötésnek nevezik. Cséplésre, vagy nyomtatásra a csűrt igen régen használták, erről a ma élők már csak a hagyományból tudnak. Ennek tulajdonítható, hogy neve is kettős, a csűrszerű, kisebb épületekre egyformán használják a csűr és a fészer megnevezést. Felmért csűrünk (Vörös Hadsereg u. 69. szám, épült 1906-ban) is olyan kicsi, hogy előtte volt a szürü, oda készítették az ádzást. Az utóbbi évtizedekben nyáron búzát, szerszámot tartottak benne, télen tüzelőt. Ősszel ott fosztották a kukoricát, majd száradni a tetőszer

: kezet gerendáira akasztották vagy ásás után a krumplit tették bele, amíg el nem vermelték. - A Heves megye északi részén ismeretes és eddig bemutatott ólas csűr, mint gazdasági építmény-típus

/|5 későbbi fejlődése során a termelés módjának és eszközeinek megfelelően alakult át. A Petőíi u. 50. számú ház udvarán álló épület (épült 1903ban) középső része a hajdani szérűnek csak azt a régi funkcióját őrzi, hogy a szekér és a szerszámok tárolóhelye, így neve is íészer. A két ág egyike kamrává, a másik nyári konyhává alakult, valószínűleg azért, mert az istálló a ház végéhez tapad. A csűr továbbfejlődésének egy másik útja sejthető a Petőfi u. 45. számú ház gazdasági épületének (épült 1910) példájából. Itt az egyik ág istálló maradt ugyan, de a többi rész rovására terjedelmesebbé vált, a másik ág a régi funkcióval rokon értelemmel takarmányos kamra, a középső rész viszont összezsugorodva ma már csak sertés- és tyúkól szerepét tölti be. Szegényebb családok portáján találkoztunk az istállónak egy másik, egyszerűbb, de szabadonálló formájával. Ez a 2,5 X 3 méter alapterületű helyiség egy vagy két tehén befogadására alkalmas és az udvar végén, sokszor a ház hossztengelyére merőlegesen szokott állni. Természetesen ez az egysejtű, lepadlásolt istálló ennél nagyobb méretben is előfordul (1. Darnói u. 12. szám). A csűr-istálló együttesnek egy másik fejlődési vonala is megfigyelhető, amit elsősorban annak tulajdoníthatunk, hogy ezek az udvar beépítettségi rendjében máshol helyezkedtek el és egyúttal szorosabban kapcsolódtak a lakóházhoz. Ez a típus nem az udvar lezárásaként és a ház hosszanti oldalára merőlegesen helyezkedett el, hanem a ház tengelyében, a lakóhelyiségek végéhez építve. Mind a múlt század végén, mind napjainkban voltak és vannak ilyen hosszú épületek, amelyek a lakóház három helyiségéből, kamrából, istállóból, esetleg fészerből és csűrből állnak. A részletesebben leírt hét lakóház közül ilyen a Petőfi u. 25. és részben a Petőfi u. 50. számú. A lakóházzal egy fedél alá épített gazdasági épületek természetesen éppúgy alá voltak vetve a gazdálkodás korszerű változásainak, mint a másik típus. Itt a csűr lassú eltűnése, illetve fészerré alakulása figyelhető meg, de nem szabadonálló elhelyezésben, hanem a ház végéhez csatolva. Az ilyen típusú, régi házakra visszaemlékezők szerint a lakóhelyiségek végén volt egy kosornyó nevű padlástalan helyiség, amiben az öreg családtagok aludtak/'

5 A csűr és az istálló a házakhoz hasonlóan kőből készült, de ez volt a sertésól vagy a tyúkól falának anyaga is. Az utóbbiak sokszor egy nagyobb, többrészes gazdasági épületben az istálló vagy a fészer, kamra mellett foglalnak helyet. A lakóházhoz csatlakozó búzás kamra módosabb gazdáknál elválik a háztól és az udvar másik oldalán magában álló búzásházként jelenik meg. Melléje sertés-, liba- és tyúkólat, alája pedig pincét szoktak építeni (Petőfi u. 62. szám.) Különben a pincét ritkán ássák épület alá, inkább a Felvég (Petőfi utca) keleti oldalán húzódó domboldalba vágják. 22* 339