Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 8.-9. (1972)
Sugár István: Papírszükségpénzek 1860-ban Egerben
Természetesen hasonló szöveggel készültek a 10 és 25 krajcáros értékek is. A bizottmány az egyes értékek példányszámát és papírjának színét az alábbiak szerint határozta meg. 5 o. ért. kr. 2000 o. ért. íorint értékben teher papíron 10 o. ért. kr. 2000 o. ért. íorint értékben zöld papíron 25 o. ért. kr. 1000 o. ért. forint értékben rózsaszínű papíron 17 . A polgármesteri hivatal az 5 ezer osztrák értékű íorint papírváltópénz kibocsátásáról szóló okt. 2-án hozott határozatát 4-én „a nagyérdemű császári és királyi Heves megyei hatósághoz", azaz a megyefőnökséghez terjesztette fel „a szükséges helybenhagyás végett". 18 A megyefőnök okt. 9-én kelt határozatában arról értesítette a városi hatóságot, hogy „a bizottmányi végzés tudomásul vétetik s határozat erejére emeltetik, oly megjegyzéssel, hogy e határozat hatályon kívülivé tételének szükségességéről teendő további végzései a bizottmánynak annak idejében szinte elváratnak." 19 Érdekes, hogy egy lényeges kérdésről hallgatnak a levéltári iratok, okmányok: mi képezte az amúgy is nyomott politikai és gazdasági helyzet közepette az Eger városi szükségpénz fedezetét"? A bennfentes Egri Értesítő derít fényt erre a fontos problémára. Négy gazdag egri polgár: Steinhauzer Antal, Bajzáth Józsei, Ringelhann Antal és Móczer Ignác „városközségi választmányi tag urak és ház s szőllő birtokosok . . . biztosításukon alapszik ezen üdvös hatású utalványok hitele. Eger városa lakossága irányában meghálálhatatlan érdemeket szerzének maguknak." 20 A szükségpénzek nyomdai előállításának költsége 22 osztr. ért. forintot és 40 krajcárt tett ki, 21 s a munkát a híres-nevezetes egri érseki lyceumi nyomda végezte. Bár a levéltár nem őrizte meg a nyomdai számlát, de hogy itt készültek, az abból állapítható meg, hogy a pénzek díszítő keretnyomatát az ugyanabban a nyomdából kikerült Egri Értesítő egy hirdetésénél sikerült megtalálnom. Szükségpénzek a íorgalomban A fontos eseményt Csepcsányi helyettes polgármester okt. 6-án közölte a lakossággal az Egri Értesítő egy „hivatalos hirdetmény "-ében: „Közhírré tétetik, miként azon oknál fogva, hogy az élelmi és egyéb cikkek bevásárlásánál az álladalmi bankjegyekből visszaadni lehessen, Eger város részéről 5, 10 és 25 krajcáros pénztári utalványok tétetnek forgalomba, melyek adó, vagy egyéb fizetéseknél elfogadtatnak s álladalmi bankjegyekkel mindenkor visszaváltatnak, köteles ezért ezen utalványokat mindenki elfogadni. Ily utalványok kaphatók Ringelhann Antal, Steinhauzer Antal és Bajzáth József kereskedő uraknál, mint az említett utalványok kezelésével megbízottaknál. Ezen utalványok Eger városa bizottmánya által rézpénz hiánya miatt közrebocsátott utalványok a teniemlítetteknél minden időben visszaválthatók." 22 Az okt. 2-i bizottmányi gyűlésen gondoskodás történt arról is, hogy „ezen utalványok különösen hetivásárokon a közelebbi vidéki lakosság által is elfogadtassanak . . . a szolgabírói hivatal útján a községekben közhírül tétetni" rendeltetett. 23 Bár konkrét levéltári adat nem áll rendelkezésünkre, de bizonyosra vhetjük, hogy a szükségpénz okt. 10-11-én került a forgalomba. Ui. a helyi lap okt. 13-án „üzleti szemle" c. rovatában már arról adott hírt, hogy „az Eger várossá választmánya által 5000 osztr. ért. forint erejéig kibocsátott. . . utalványok az országszerte uralkodó aprópénzhiánynak, városunkban és a forgalom minden ágaira nézve, piacokon és boltokban ijesztő alakban mutatkozni kezdett zsibbasztó hatását annyira megszűnteié, hogy felakadásnak nyoma is alig vehető észre s a forgalomból egészen kihúzott rézkrajcárok 251
