Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 8.-9. (1972)
Bitskey István: Manierista festmény Egerben
mindegyikőjükön unalom ömlik el: a testtartások egyformasága, minden mozgás és dinamika hiánya legalábbis ezt sugalmazza. Abból a társadalmi miliőből valók ők, melyet Häuser a polgári és udvari körök „félúton való találkozásaként" jellemez. Miután a polgárság a XVIII. század elejére gazdaságilag megerősödött, szellemi igényeiben is közeledik az arisztokráciához. Az arisztokrácia hedonizmusa, exkluzivitása a gazdag patríciusok körében is egyre jobban hódít, s ez az ízlés jut kifejezésre Kager festményén: az alakok merevsége az élettől elszakadt, üres csevegéssel időt töltő polgár-arisztokrata körök életét villlantja fel: ezeknek a rétegeknek a művészete a manierizmus. A kép kidolgozása aprólékos, részletező. Megmutatkozik ez a ruhák ábrázolásában: a pompakedvelő társaságban a ruhadíszek és ékszerek jelentősége igen nagy, s pontos ábrázolásukra minden manierista különös gondot fordít (Vö. Angelo Bronzino: Női képmás, Bp. Szépművészeti Múzeum). Ugyanezt mondhatjuk el a palotabelső ornamentikájának a részletezéséről; hasonló jelenséggel találkozunk Sebastian Vrancx: Étkező társaság szabadban (Bp. Szépművészeti Múzeum) с képén, csak ez utóbbi az előkelő társaságot a palota külső részén ábrázolja. A két képen bemutatott társaság egyébként is sok hasonlóságot mutat, hisz ugyanabból a társadalmi rétegből való; a különbség csak annyi, hogy Vrancx alakjai élénkebbek, dinamikusabbak az aranyterem vendégeinél. 24 Kager sötét tónusú alapszínekkel dolgozik : sötétbarna, sötétvörös, fekete és arany színei ünnepélyességet árasztanak s ezzel mintegy válaszfalat látszanak emelni a bemutatott társaság és a külvilág közé; ugyanezt sugallják az emberek is, akiknek hideg, részvéttelen pillantása, merev, „kiszámított", modoros testtartása a festő intellektuális alkotásmódjáról vall. Kager is azok közé a művészek közé tartozik, akiknek erősebb a „belső látásuk", mint valóságmegfigyelő képességük: nem megfigyelései alapján választja ki az ábrázolandó lényegest vagy jellegzetest, hanem előre megkonstruált elképzeléseit igyekszik művével bizonyítani. Az eddig elmondottak alapján megállapíthatjuk, hogy a képet kompozíciójának aszimmetriája, mondanivalójának sekélyessége, aprólékos előadásmódja, témaválasztása, ünnepélyességet sugalló sötét tónusú színei, valamint az alakjain elömlő unalom egyaránt a manierizmus tipikus alkotásává teszi. Kager természetesen nem tartozik a stílus legjelesebb képviselői közé, s ez a műve sem mutatja a manierizmusnak El Grecó-i magaslatait; de ha remekműről nem is beszélhetünk, egy, a manierizmust lényeges ismertetőjegyeivel bemutató értékes alkotásról annál inkább. 10. A kép jelen elemzése természetesen nem tud minden felmerülő problémát megoldani; főképpen azt a továbbra is nyitott kérdést nem, hogy vajon H. Nasse Kagermonográfiája miért nem tud az egri festményről. 25 Az ezzel szorosan összefüggő másik kérdés: mikor és milyen körülmények között került el a mű Augsburgból? Addig is, míg ezeket a kérdéseket a további kutatás esetleg tisztázhatja, annyit már most megállapíthatunk, hogy a kép Kager munkásságába szervesen illeszkedik. Mivel az aranyterem freskóit 1822-ben festette, 1830 után pedig már nem dolgozott, a kép megfestése csakis e két időpont közé datálható. A keletkezés okát minden bizonnyal abban kereshetjük, hogy a művész vagy megrendelői nagyon meg voltak elégedve a terem manierista dekorációjával és ezt külön műalkotásban is meg akarták örökíteni. 15 hz egri múzeum évkönyve 225
