Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 8.-9. (1972)

Bitskey István: Manierista festmény Egerben

Sustris (1540-1599), aki apjának, Lambertnek, valamint a firenzei Vasari-iskolának manierista hagyományait követi. Ilyen indítással kelt útra a húszéves Kager, hogy Velencében folytassa tanulmányait. Itt főként Tintoretto és Bassano gyakorol rá nagy hatást. Néhány év múlva hazatér, s Augsburgban települ le, ahol haláláig dolgozott. A manieristákat általában jellemző sokoldalúság Kagerra fokozott mértékben érvényes : a freskótól a miniatúráig a festészetnek minden ágában dolgozott, ezenkívül építész, rézmetsző, dekoratőr. Szorgalma, munkája révén egyre emelkedett a társadalmi ranglétrán, s 1631-32-ben Augsburg polgármestere lett. A művész egyéniségét H. Nasse így jellemzi: „Eine Genie war er nicht, aber eine fleissige, vielseitige Begabung."

15 Nasse tanulmánya számbaveszi Kager festményeit: ezek közt 3 Münchenben, 30 Augsburgban levőt sorol fel, nyolcat pedig elveszettnek nyilvánít.

16 Az egri kép címét azonban egyik csoportban sem találjuk, tehát a mindmáig egyetlen Kager-monográfia az egri képről nem tud. 3. Augsburg a legősibb német települések egyike. Helyén már a rómaiak virágzó várost alapítottak (Augusta Vindelicorum), s a népvándorlás korában is a leggazdagabb nyugat-európai települések közé tartozik. Igazi fejlődése 1276-ban indul, amikor szabad birodalmi város rangjára emelkedett. A XV-XVI. században Nürnberg mellett Augsburg bonyolítja le az itáliai-észak-európai kereskedelem legnagyobb részét. A szoros itáliai kapcsolatok a gazdasági vonatkozásokon túl a kultúrában is éreztetik hatásukat: a XVI. században Augsburg a leggazdagabb kereskedő-polgárvárosok közé tartozik, s európai viszonylatban is jelentős kulturális centrumnak számít. Jelentősége csak a XVII. század elejére csökken, amikor a főbb európai kereskedelmi utak nyugatra tolódnak. Ennek a műkincsekben és művészekben gazdag kereskedővárosnak egész a múlt századig legjelentősebb épülete volt az 1620-ban, Elias Holl (1573-1646) által tervezett városháza.

17 Holl építőművészete erős Palladio-hatást mutat, s külseje után ítélve a városháza is az itáliai reneszánsz palazzok típusába tartozik. Az épület belső tereinek kialakítása azonban nem egyezik mindenben a Palladio-féle reneszánsz építészeti elvekkel, s Martin Wackernagel - főként a három ablaksoros, gazdagon díszített aranyteremben - „barokkos" elemeket vél felfedezni: „Mit diesem mächtig überhöhten Saalbau wie auch durch die beiderseits hinaufgeführten Treppenhäuser ist gewissermassen eine erste Vorwegnahme hochbarocker Baugepflogenheiten erfolgt."

18 Ennek a hatalmas méretű, ún. „aranyteremnek" a „bárok felé mutató" elemei nem mások, mint Kager manierista freskói és gazdagon faragott, aranyozott kazettái. Ezt a munkát Kager 1622-ben végezte el, s a hatalmas manierista mennyezetfreskó megfestéséhez a Münchenben élő olasz festőnek, Pietro Candidonak (1548-1628) akvarelljeit használta fel. Az épület a II. világháborúban elpusztult, a mennyezetfreskót azonban H. Nasse leírása alapján ismerjük. Ebből arra kell következtetnünk, hogy a mennyezetet tipikus késő-reneszánsz allegorikus-szimbolikus képcsoport díszítette: „Mittelbild: Triumph der Weisheit. Gelehrte ziehen ihren Wagen, Tugenden geleiten ihn, Krieger folgen. In den beiden Rundbildern: Städtegründung und Befestigung. In den 4 Medaillons: Gelehrsamkeit, Glaube, Fleiss, Arbeit, Medizin, Treue und Glauben, Gut und Böse, Weinbau und Bienenzucht. Ein Mann hält im Städtebefestigungsbild ein Schild mit Kagers Bildnis."

20 Nasse rámutat a Candido-féle eredeti és a kageri feldolgozás emberalakjainak különbözőségére: a klasszikus nyugalmú figurákat Kager „elforgatja", mozgalmasabbakká, modorosabbakká teszi. 223