Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 7. (1969)
Bakó Ferenc: Népi építkezés Eger környékén a XVIII. század derekán
30 Valószínű, hogy ez esetben is, mint a horogfánál, az igényléskor nem párjával, hanem darabonként adták meg a kívánt mennyiséget és ezt javította felére a prefektus. A valós szám ezért itt 24x2 = 48%. 57 A Conscr. Grem. számos példájából csak a demjéni Olá István esetére hivatkozunk. 38 EÁL. Érs. lt. 1206. raktsz. sz. 1819. év (Sugár I. gyűjtése). 59 Uo. A szövegben szereplő „talp" a gerendavázas, zsilipéit faház talpgerendáira vonatkozik, említéséből pedig az következik, hogy Kistályán 1819-ben még ez a falszerkezet gyakori, vagy általános volt. 60 EÁL. Érs. lt. 953. rakt.sz. 1767. év. 61 Bakó F., 1967. 165. 62 Többen említették ágasfának az akácfát is, ami valószínűleg a fahiánnyal összefüggésben a XVIII. sz. végétől kerülhetett ilyen céllal használatba. — Erre vonatkozóan adatközlők voltak: Sági Lajos, sz. 1893. Szihalom; Gacsal János, sz. 1904. Átány; Hegyaljai (Hundt) Mátyás, sz. 1892. Kerecsend; Szabó szuszék János, sz. 1886. Besenyőtelek; Botos Sándor, sz. 1901. Poroszló; Zele József, sz. 1895. Füzesabony; Pusoma János, sz. 1874. Erdőtelek. 63 Erdőtelek, Átány, Id. a 62. jegyzetet. 64 EÁL. Érs. lt. 515. rakt.sz. 65 EÁL. Érs. lt. 953. rakt.sz. 66 EÁL. Érs. lt. 515. rakt.sz. — Bodnár A. 64 éves demjéni koldus „a két ujját az asztalra tette és esküdött mondván", hogy öreg Nagy György 10 Rf-ot adott „a fal rakásért a kőmíveseknek, négy Rf-ot pedig a fa faragásáért". Az adat a XVIII. sz. közepére vonatkozik. 67 Bakó F., 1967. 165. — Egy bécsi öl = 189 cm. 68 Bakó F., 1967. 188. Annak ellenére, hogy az egyes épületelemek méreteiben megmutatkozik a társadalmi-gazdasági szintkülönbség, nincs ez így a ház egészét tekintve. Míg a XIX. sz. közepén egy jobbágyház átlagos hossza nyolc öl körül van, addig 1759-ben ez a tarnabodi kúria sem hoszszabb ennél : nyolc bécsi öl ; szélessége pedig három öl és egy sukk. (Egy sukk = 32 cm.) 69 EÁL. Érs. lt. 1235. rakt.sz. (Sugár I. gyűjtése). 70 Saját gyűjtés, 1969. 71 A taxában valószínűleg nemcsak jobbágyházak és paraszti gazdasági épületek faanyagát sorolják fel, hanem mindazt, amit a városi polgárok, vagy a falun élő nemesek is megvásárolhattak a püspöki uradalomtól. Véleményünk szerint a nagyobb méretű ágasfa inkább ezek szükségleteit szolgálta. 72 Demjén: 7. és 9. szám; Füzesabony 6. és 46. szám; Kerecsend: 14. és 23. szám; Maklár: 40, 79. és 81. szám. (Az adatokat Id. a Függelék-ben.) 73 A horogfák számát elosztva az általgerendák számával kapjuk ezt az arányszámot. 74 Demjén: 9. és 10. szám; Füzesabony: 20. és 74. szám; Kerecsend: 19. és 29. szám; Maklár: 49., 55. és 76. szám. (Az adatokat Id. a Függelék-ben.) 75 A terminológiára nézve ld. Bakó F. 1969. 442—443, a tetőszerkezetekre pedig Bakó F. 1967. 192—216. 76 Bakó F. 1969.491. 77 Bakó F. 1964. 326—327. IRODALOM ÉS FORRÁSOK Bakó F., 1964. Maklár. Településnéprajzi tanulmány. Az Egri Múzeum Évkönyve. Bakó F., 1967. A faépítkezés emlékei Heves megyében. Az Egri Múzeum Évkönyve. Bakó F., 1968. Mészégető kunyhók a Bükk hegységben. Néprajzi Értesítő, L. Bakó F., 1969. Település, népi építkezés. In: Dercsényi Dezső— Voit Pál, Heves megye műemléki topográfiája. I. Budapest. Barabás J., 1961. A néprajzi kutatás és az írásos források. Ethnographia, LXXII. Barabás J., 1963. A kartográfiai módszer a néprajzban. Budapest. EÁL. Egri Állami Levéltár. EÁL. Érs. lt. az Egri érsekségnek az Egri Állami Levéltárban őrzött gazdasági levéltára. Gunda В., 1954. A népi építkezés kutatásának módszere. A MTA II. Osztályának Közleményei. Soós L, é. n. A jobbágyföld sorsa Heves megyében a XVIII. században. Eger. Soós I., 1955. Heves megye benépesülése a török hódoltság után. Eger. Soós L, 1957. Az egri érsekség levéltára. Levéltári leltárak 3. Budapest. Tálasi I., 1948. Néprajzi életünk kibontakozása. Budapest. Vajkai A., 1948. A magyar népi építkezés és lakás kutatása. Budapest. 281
