Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 7. (1969)

Szabó János Győző: A hevesi szkitakori temető

mind a két esetben az égetetlenül való eltemetésre különös okot sejthetünk. Végülis a férfiak körében csak egyetlen kivétel akadt (7. sír). A hevesi temető birituális 5a—5b temetkezései közül természetesen a csontvázas volt (25—30 éves) nő, az urnában pedig hasonló korú erőteljes férfi hamvait helyezték el, egyetlen melléklete egy vaskés volt. Itt meg -egyezzük, hogy a hevesi példa alapján, ha másutt csak vaskésről hallunk, amely a hamvak között birituális sírban hevert (pl. Tápiószele 22. sírban), férfi-temetkezésre gyanakodhatunk. Egyetlen temetőrész ismeretéből természetesen még nem általánosíthatunk. A hevesi temetőben megfigyelt jelenségek azonban kiindulási alapot szolgáltatnak és feljogosítanak arra, hogy hasonló szokások után másutt is kutathassunk. így értékeljük azokat az adatokat is, amelyeket a hevesi temető a szórthamvas sírok megítélése szempontjából nyújt. A 3 szórthamvas sírunk közül csak kettő teljesen feltárt; kettőben nő, egyben férfi hamvait hantolták el. Fegyvert és nemesfémet (sőt bronzkarperecet) csak ezekben a sírokban találtunk. Leletanyaguk úgy számban, mint minőségben kiemelkedett a többi között. A Mátra—Bükk előterében a szkíta-kultúrára jellemző keleti eredetű díszítmények, ékszerek és fegyverek eddig csak szórthamvas sírokban fordultak elő; a mátraszelei csontvázas sírt

117 jelenleg már kivételként tartjuk számon. A szórthamvas rítus ezen a tájon a gazdagság és előkelőség jele volt. A rangos személyek sejthetőleg külön temetkezőhelyekkel, sírhalmokkal rendelkeztek.

118 A köznépi réteghez való viszonyuk ma még tisztázatlan. Nem tudjuk, hogy a köznépi temetőkben jelentkező szórthamvas sírok (pl. Hevesen) egy alacsonyabb rangú vezetőréteget jelentenek-e ? A Tisza—Zagyva völgytől keletre fekvő temetőkben az urnasírok és a szórthamvas sírok jellegéről alkotott, fentebb vázolt képünk bizonyos vonatkozásban hasonlatos, máskor viszont eltérő. A szórthamvas sírok előkelő jellege, — Csalog Zsolt szíves tájékoztatása szerint,

119 — Törökszentmiklós-Surjában szembetűnő volt. Szentes-Vekerzugon az aranyleletes női sírok és a lószerszámos fegyveres sírok túlnyomó többsége szórthamvas volt.

120 Törökszentmiklóson és Szentes-Vekerzugon a szórthamvas sírok számaránya hasonló (17,1%, 20%). Békéscsaba-Fényesen is ilyen arányban mutatkoztak (19,2%), de itt a szórthamvasok a temető leletekben legszegényebb sírjai voltak.

121 Vizsgáljuk meg most a fentiek ismeretében mégegyszer a Tisza—Zagyva vonaltól keletre eső síkvidéki temetők urnás temetkezési formáját. Láttuk, hogy a felső körzetben számarányuk 38,2—53,3% közötti, szemben a déli 9,8—33%-os előfordulással. Az urnasírok számaránya tehát a Tisza mentén ill. a Tiszántúlon lefelé haladva csökken. Arra a következtetésre kell jussunk, hogy a kustánfalvi — nyírségi kultúra területét az urnasíros rítus elterjedése szempontjából gócponti területnek tekintsük. Ez a vidék az urnás temetkezési forma Kárpát-medencei gócponti, „endémiás" területének fogható fel, hiszen a bronzkor közepe óta megszakítatlan folytonossággal az itt élő népek urnákban temetkeztek.

122 Bottyán Árpád megfigyelése szerint a virágcserép ill. hordó formájú, ujjbenyomásos bordadíszes, bütykös edények többségben a zöldhalompusztai és a gyomai alcsoportok területén és a nyírségben találhatók. Bottyán ennek az edénytípusnak az elterjedésében a kustánfalvi kultúra hatását látta.

123 Gazdapusztai igazoltnak tartja ezt a feltevést.

124 A kustánfalvi-nyírségi kultúra hatása tehát nemcsak az urnás temetkezési forma, hanem a sajátos urnatípus elterjedésében is lemérhető. Hódmezővásárhely-Kishomokon viszonylag nagy számban fordult elő ez a típus, s nem véletlen, hogy itt kizárólag csak urnasírok fordultak elő. Gazdapusztai a temetőt későinek (IV—

III. század) vélte. 125 Csalog Zsoltnak stratigráfiai megfigyelései vannak (Törökszentmiklós-Surjánban) az urnás rítus későbbi fellépésére vonatkozólag.

126 A hevesi temetőben az urnák többsége virágcserép ill. hordóforma. Előfordult ez az edénytípus még a kerámiát tartalmazó két csontvázas sírban (A/3., 19.). A szórthamvas sírokban nem jutott felszínre. A fenti megállapítások tehát a mi anyagunkkal is összhangban vannak. 6* 83