Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 7. (1969)
Szabó János Győző: A hevesi szkitakori temető
oldalára temetkeztek, a nyújtott csontvázas sírokat pedig a temető déli oldalán találtuk. Mindez arra vall, hogy bár a zsugorítottan temetkezők az itt élők társadalmába beletartoztak, de különállóságuk igen sok vonatkozásban kifejeződött. Nem kerülheti el a figyelmünket, hogy a szkítakori zsugorított temetkezések úgy rítus, mint kerámia-anyag tekintetében a НС-kori síroknak ezzel a csoportjával párhuzamosíthatok. Ennek a rétegnek tehát az Alföld szkítakori története szempontjából nagyobb jelentőséget kell tulajdonítanunk. A Mezőcsáti Csoport emlékanyaga nemcsak az Alföld északi peremterületén jelentkezik. Erre Patek is utalt, de a kérdés fontossága miatt ezt konkrét példákkal szükséges most kimutatnunk. A legjobb bizonyítékot a Szeged-öthalmi sírleletek szolgáltatják. Szeged-Öthalmon Reizner János e század elején végzett, ma így mondanánk, — hitelesítő feltárást. Egy bolygatott, de gazdagon felszerelt csontvázas sírt talált és mintegy 5 méterrel odébb egy tállal borított edényt. Ez utóbbi urnasír vagy jelképes sír lehetett, az urna mellett állatcsontok hevertek. Reizner sajnos az edényeket nem közölte le, de a többi tárgy képét bemutatta. 68 A csontvázas sírból került ki az a díszített csontlemez, amely Csallány Dezső szerint reflexíj közepét borította, 69 s újabban szkítakorinak határozott meg. 70 A szegedi csontlemez azonban egészen biztos, hogy nem szkítakori és kétségtelenül nem íj tartozéka. A Csallány Dezső által bemutatott csontlemez fényképén is 71 világosan kivehető a vájatoknak az aszimmetriája. Nem a lemez teljes szélességében figyelhetők meg, hanem lenn a lemez baloldala felől, fenn a jobboldal felől keletkezett kopásnyomról van szó; vékony, de erős szál súrlódásából eredő bevágásokról. A vájatok nagysága és mélysége az öthalmi lelet párjainál, a Mezőcsáti Csoport lemezeinél változó, de a vájatoknak ez a kétszeres aszimmetriája mindegyik példányon megállapítható. 72 Ezért nem lehet egyetérteni Patekkal sem abban, hogy e lemezeket valamire felkötözték 73 volna. Ha az öthalmi lemez egymagában került volna múzeumba, már a 10 Heves megyei hasonmásának ismeretében is bizton következtethetnénk egy a mezőcsátival azonos műveltségben élő Szeged környéki népességre. Hiszen ezek a lemezek kultúrát meghatározó jelleggel bírnak, legalább olyan mértékben, mint az avarkori csonttűtartók. Az öthalmi csontvázas sírban Reizner а. lábfejek körül két bronzgombot talált. Nem lehet kétségünk, hogy az eltemetettre díszes lábbelit húztak. Ismerősként üdvözölhetjük a leletegyüttesben az apró bronzkarikákat is. Egy másik Szeged-vidéki lelőhely, Tápé-Lebő leletanyagával kapcsolatban már Párducz is utalt a Füzesabony-öregdombi sírokra, bemutatva az egyetlen épen maradt edényt. 74 Közelebbi hasonmását ismerjük Boconád-Gosztonyi tanyáról. 75 A lebői 1. sírban talált csontgombok hasonmása Füzesabony-Kettőshalmon is előkerült (a 22. sz. sírban). A lebői temetőben NY—K-i tájolású hátonfekvő, felhúzott lábú csontvázat is találtak, továbbá egy hamvak nélküli állatcsontos edényt, 76 — mindezek híven tükrözik a Mezőcsáti Csoport temetkezési szokásanyagát. Jelenleg a Doboz-marói sír edényének pontos analógiáját még nem tudjuk bemutatni a Mezőcsáti Csoport anyagában, de ha a Kyjatice kultúra aggteleki tanyáján a hasonmása előkerült, 77 akkor származása felől aligha lehet kétségünk. Most nem célunk a továbbiak rokonságának (pl. Csongrád-Vendelhalom stb.) bizonyítása. Az előzőekből is nyilvánvaló, hogy a Mezőcsáti Csoport kultúrája a Sajó és a Maros közötti alföldi részekre (elsősorban a Tisza mentére) kiterjedt. A későbbi évek kutatása e kultúra elterjedési övezetét még jobban kitágíthatja, noha lokális színezetű csoportok elkülönítése is várható. Ebből a szempontból is figyelmet érdemel Patek Erzsébetnek az a felismerése, hogy a Mezőcsáti Csoportra sajátos kerámiajellegek némelyike a dunántúli urnamezők kultúrája késői periódusában, de csak a déli részeken, fellelhetők. 78 A hivatkozott lelőhelyek sora bővülni fog. A Tolna megyei Kakasd76