Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 7. (1969)
Szabó János Győző: A hevesi szkitakori temető
///. A HEVESI TEMETŐ ÉS AZ ALFÖLD SZKÍTAKORI SÍRJAI A) A szkítakori kutatások jelenlegi helyzete A hevesi emlékanyagról nyert képünk lényegében azonos azzal, amelyet a Kárpát-medence alföldi tájainak szkítakori műveltségéről az eddig leközölt sírok alapján alkothattunk. Ez nemcsak az ékszer és kerámia típusok egyezésére vonatkozik, hanem a temetkezési módra is. A háromféle (csontvázas, szórthamvas, urnás) temetkezési forma az Alföld egész területén kimutatható, számarányuk azonban tájanként változó. Gyakoriságuknak ez a különböző mértéke szolgáltatott alapot az Alföld szkítakori kultúrájának területi tagolására. Bottyán Árpád számára a tápiószelei ásatások és széleskörű múzeumi gyűjtőmunkája lehetővé tették a szkítakori anyag rendszerezését és az alföldi műveltségnek az erdélyitől és a Kárpát-Ukrajnaitól (Kustánfalvi kultúra) való éles elhatárolását. Tetszetős volt az alföldi anyagnak három aranyleletes (fejedelmi) sírhalom köré való csoportosítása, amelyek háromféle földrajzi környezetben (hegyalja, puszták, lösz-vidék) jelennek meg és mindhárom terület temetkezési szokásanyaga egymástól eltérő. 9 A zöldhalompusztai alcsoport Bottyán szerint a mai Borsod és a régi Gömör—Heves— Nógrád—Hont—Esztergom—Komárom és Nyitra megyékre terjed ki. Feltételesen Szabolcs egy részét is ide vonta be, de „hiteles ásatások után majd valószínűleg a zöldhalompusztai alcsoporthoz soroljuk" az egész Nyírséget. E területek temetkezési szokásanyagát a hamvasztás és azon belül a gyakoribb urnás sírforma jellemezheti: Bottyán egyetlen hiteles csontvázas sírt sem ismert az alcsoport területéről. Abban is elkülönül e terület a többitől, hogy csak itt figyelhetők meg tumulusok (a gyomai halomsírt rendellenes kivételnek tekintette). Az urnás rítus Bottyán szerint a lausitzi kultúrával ill. illír hatásokkal van összefüggésben. A tápiószentmártoni alcsoporthoz Pest—Bács—Bodrog—Hajdú—Bihar és Szolnok megyék területét sorolta. E II. alcsoport temetkezéseiben a hamvasztásos sírok csak valamivel nagyobb százalékban képviseltek a zsugorított csontvázasokhoz képest. Az égetetlenül való elhantolást itt trák őslakosság jelenlétével magyarázza. A gyomai alcsoporthoz Békés—Csongrád—Csanád megyék tartoznak. Ezen a területen a hamvasztás és a zsugorítva fektetés mellett a nyújtott helyzetben való temetkezések száma jelentős (NY—K-i ill. К—NY-i tájolással.) Ezeket a preszkítakra és az erdélyi szkítákra vezeti vissza. Bottyán szerint a gyomai és a zöldhalompusztai alcsoportban a hordó ill. virágcserép formájú bordadíszes urnák számaránya sokkal jelentősebb, mint a tápiószentmártoni alcsoportban. Bottyán több, mint 25 éve megírt szintézise az alföldi anyag tagolódására vonatkozólag csak kisebb mértékben módosult az újabb kutatások fényénél. A Nyírség emlékanyagát Párducz Mihály Tiszalök—Nyíregyháza—Nyírmártonfalva határvonallal a kustánfalvi kultúrához sorolta. Párducz számol azzal, hogy a Tisza—Sajó (ill. Hernád) közötti terület is a kustánfalvi kultúra befolyási övezetébe tartozott. A kustánfalvi kultúra nagy elterjedési területe, a Nyírségben talált korongolt edények és ugyanitt a fémtárgyak viszonylag nagy száma Párducz szerint indokolja a Kustánfalva—nyírségi kultúra elnevezést és ezt a területet 1. csoportnak jelölte. 10 69
